A halott arcról

Idegen rokon
hajtotta félre a vásznat. Az arc
idézte az egykorit. Pórusról pórusra.
Maszkja önmagának. Emlékezetének.
Koporsó körül keringő érzelmek.
Végső pillantás dübörgés előtt.

- Téged elengedlek - mondtam a maszknak.
De magamat nem tudom elengedni.
Engedni. Fogni. Tartani. Fogva.
Megragadni és elengedni.
Felelőtlenül. Felelet nélkül.
(Mégis, kinek kell felelnem?!)

- A Te arcod szétmállik - mondtam.
Az enyém nem lehet
körvonalának birtokosa.