Összefoglalás · A tanulmányban a szerzők az európai palliatív ellátás fejlődését mutatják be egy összehasonlító vizsgálat keretében. 2003-ban alakult meg az európai palliatív ellátás fejlesztési kérdéseivel foglalkozó munkacsoport, amelynek célja felmérni és értékelni az európai régió palliatív ellátása területén végbement fejlődést. A munkacsoportot az EAPC irányítja (Palliatív Ellátás Európai Egyesülete, European Association for Palliative Care), együttműködve az Életvégi Ellátás Nemzetközi Megfigyelőközpontjával (IOELC = International Observatory of End of Life Care), a Segítség a Hospice-oknak Alapítvánnyal (Help the Hospices) és a Hospice és Palliatív Ellátás Nemzetközi Egyesületével (IAHPC = International Association for Hospice and Palliative Care). A tanulmány bemutatja az eddigi felméréseket, valamint azt a két különböző nemzetközi vizsgálatot, amely konkrét felméréseken alapul: az egyik minőségi, a másik mennyiségi elemzés. A munkacsoport munkája az Egészségügyi Világszervezet Európai Régiójának összes országát (52 ország) lefedi.

Különböző szolgáltatási modelleket fejlesztettek ki és valósítottak meg a különböző országokban. Így például az Egyesült Királyság mellett immár Németország, Ausztria, Lengyelország és újabban Olaszország is jól fejlett és kiterjedt hospice hálózattal rendelkezik. A mobil team-ek vagy a kórházi hospice támogató csoportok főleg Franciaországban honosodtak meg. A nappali szanatóriumok fejlesztése főleg az Egyesült Királyságra jellemző, amely több száz szolgáltatást felölel. Az 1 millió lakosra jutó ágyak száma 45-75 között mozog a legfejlettebb országokban, míg más országokban ez a szám jóval alacsonyabb. A tanulmány számszerű adatokat tartalmaz azokról az orvosokról is, akik főállásban végzik a palliatív ellátást. Azok az országok, ahol a legfejlettebb a palliatív ellátás az adott szubrégióban: Nyugat-Európában az Egyesült Királyság (15), Közép- és Kelet Európában Lengyelország (9) és a Független Államok Közösségében Örményország (8) - a zárójelben megadott számok az 1 millió lakosra jutó szolgáltatások arányát jelzi. A tanulmány bemutatja a palliatív ellátás fejlesztésének indikátorait is, amelyek alapja a bibliometria (tudományos folyóiratok idézettségi mutatója) és a palliatív mozgalom életképessége az adott országban.

Carlos Centeno(1, 2) - David Clark (1, 3) - Thomas Lynch (1,3) - Javier Rocafort (1,4) - David Praill (1,5) - Liliana De Lima (1,6) - Anthony Greenwood (1, 3) - Luis Alberto Flores (1) - Simon Brasch (1, 5) - Amelia Giordano (1, 6):

1. A Palliatív Ellátás Európai Egyesületének az Európai Palliatív Ellátás Fejlesztésével foglalkozó Munkacsoportja (European Association for Palliative Care - EAPC - Task Force on the Development of Palliative Care in Europe)
   
2. Palliatív Orvoslás Részleg, Egyetemi Klinika, Navarrai Egyetem (Palliative Medicine Unit, Clínica Universitaria, University of Navarra), Pamplona, Spanyolország
   
3. Életvégi Gondozás Nemzetközi Megfigyelő Szervezete, Lancaster Egyetem (International Observatory on End of Life Care - IOELC - Lancaster University), Egyesült Királyság
   
4. Regionális Palliatív Ellátás Program (Regional Palliative Care Program), Extremadura, Spanyolország
   
5. Hospice-ok Segítése Non-profit Szervezet (Help the Hospices, Non Profit Organization), London, Egyesült Királyság
   
6. Hospice és Palliatív Ellátás Nemzetközi Egyesülete (International Association for Hospices and Palliative Care - IAHPC), Houston, Egyesült Államok

A Palliatív Ellátás Európai Egyesületének az Európai Palliatív Ellátás Fejlesztésével foglalkozó Munkacsoportja (European Association for Palliative Care - EAPC - Task Force on the Development of Palliative Care in Europe). A tanulmány eredeti címe: Facts and indicators on palliative care development in 52 countries of the who European Region. Results of an EAPC Task Force. (Az angol nyelvű változat még nem jelent meg - a szerk.)

Összefoglalás · A tanulmányban egy kvalitatív szociológiai felmérés eredményeit ismertetjük, melynek célja az volt, hogy elősegítse a tartós szegénységben élő roma népesség körében a hospice szellemű ellátást nyújtó szolgáltatási formák megtervezését. A kutatás során arra törekedtünk, hogy a súlyos és gyógyíthatatlan (döntően daganatos) betegeket, továbbá az ilyen jellegű betegségekben elhunytak hozzátartozóit kérdezzük meg. A kutatást interjús módszerrel végeztük: ötven strukturált interjút készítettünk. A kutatás helyszínei az alábbiak voltak: Budapest IX. és X. kerülete (tömbszerű szegregációban élő roma népesség), Miskolc Szondi telep és Békeszálló (mindkettő tömbszerű szegregációban élő roma népesség), Taktaszada (ún. cigánytelep), Sajószentpéter (ún. cigánytelep).

A kutatás eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy a hospice szellemű ellátás kiterjesztését a marginalizálódott, rossz szociális körülmények között élő roma népességre elsősorban szociális problémák akadályozzák, mint amilyen a gyógyszerkérdés vagy a szociális okok következtében fellépő egyéb, lelki természetű problémák, mint például a patologikus gyászreakciók. A kulturális okokból fakadó nehézségek a szociálisakhoz képest másodlagosak, de nem elhanyagolhatóak. Sokkal könnyebben orvosolhatóak is egyben, ha az ellátásban résztvevők empatikusak és kellő gondossággal látják el a betegeket. A szociális problémák ezzel szemben azért is sokkal súlyosabbak, mivel jórészt kívül esnek a hospice ellátás hatókörén, és felvetik annak a kérdését, milyen plusz feladatokat vállaljon / vállalhat fel a hospice szellemű ellátást biztosító intézmény.

Összefoglalás · A medikusok halálfélelmének, a félelem legkritikusabb elemeinek feltárásával a szerzők kutatási célja, hogy ennek tudatában lehetőség nyíljon olyan oktatási- és tréningprogramok kidolgozására és fejlesztésére, melyek csökkenthetik a leendő orvosok, illetve egészségügyi dolgozók belső szorongását, valamint javíthatják a kommunikációt a haldokló betegekkel. A Semmelweis Egyetem Tanatológia kurzusa hatásával foglalkozó utánkövetéses vizsgálatuk pedig megmutatja, hogy a halállal, haldoklással, a haldokló beteg ellátásának javításával összefüggő képzésnek van hatása a medikusok halállal kapcsolatos attitűdjére. Elsősorban azokban az attitűdökben figyelhető meg javulás, amelyek összefüggésbe hozhatók a haldokló beteg minőségi ellátását célzó ismeretek növekedésével. Mind a halálfélelem elemeinek, mind a tanfolyamok hatásának vizsgálatában jelentős eltérések figyelhetők meg a résztvevő medikusok neme és kora alapján is.

Összefoglalás · A hazai orvosképzésben a hallgatók tanulmányaik során csak nagyon minimális ismereteket szereznek a halállal, haldoklással és a gyásszal kapcsolatosan. Ugyanakkor gyakorló orvosként tevékenységük szerves részét képezi majd a terminális állapotú betegek ellátása, gondozása, ami embert próbáló feladat is lehet, ha nincs a hallgató megfelelő tudás birtokában. A súlyos, gyógyíthatatlan betegség az egész személyiséget próbára tevő krízis. A halál közelsége felerősíti a lelki igényt az élet végső kérdéseinek megválaszolására.

A szerzők írásukban tanatológiai kurzuson részt vett orvostanhallgatók tapasztalatait dolgozták fel, amely eredmények jól tükrözik, hogyan változott a hallgatók halálhoz való viszonya a kurzus hatására. Az új ismeretek mélyen megérintették a hallgatókat, és közelebb vitték őket a halál tényének elfogadásához.

A tudomány segít eleve megelőzni a bajt.
A tudás olyan mint a vakcina, védettséget nyújt
a hamis félelmek és a rossz lépések ellen.
(William H. Calrin)

Összefoglalás · Nem szívesen nézünk szembe a halállal, mások elveszítésének lehetőségével, a gyász fájdalmával. De mi a helyzet a hétköznapi veszteségekkel, amikor csak illúziókat, álmokat veszítünk? Hogyan birkózunk meg ezekkel? Az írás 2007 januárjában született a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán, a tanatológia kurzus szemesztervégi beszámolójaként egy másodéves orvostanhallgató tollából.

A dolgozat a budapesti Semmelweis Egyetem, Általános Orvosi Karán a 2006/2007. tanév 1. félévében tartott Tanatológiai ismeretek. Haldoklás és gyász kérdései az orvosi gyakorlatban. A terminális állapotú daganatos betegek palliatív ellátása című kurzusára készült.

Összefoglalás · A tanulmány a Tibeti halottaskönyvnek, a tibeti kultúra ma már egyre szélesebb körben ismert egyik fő művének ismertetése segítségével mutatja be röviden, hogy a haldoklás, a halál alkalmával és a halál utáni létállapotokban mi történik az emberi testtel és tudattal. Emellett rávezető utalásokkal és rövid magyarázatokkal a tibeti buddhista filozófia alapvető gondolatairól is képet ad, amelyek szerint egyáltalán nem mindegy, hogy életünket milyen minőségben éljük le.