Tisztelt Olvasó!

Jelenlegi számunk Versek rovatában Kemsei István (1944) Gábor Andor- és József Attila-díjas költőnek Lev Tolsztojnak, Asztapovo, vasútállomás című versét közöljük legújabb kötetéből (Immanuel Kant hálósipkája, 2006), amely a halállal kapcsolatos örök dilemmákat osztja meg velünk, a tolsztoji hangulatot is felidézve.

Az elmúlással kapcsolatos örök problémákkal - mint például a haldokló autonómiája és a méltóságteljes halálhoz való jog - indítja Dr. Kathleen Foley amerikai onkológus is írását. A világ összes hospice-ait összefogó nemzetközi szervezet elnökeként a haldoklás kultúrájának átalakítása, a haldoklók életminőségének javítása a fő célja. A fogalmak tisztázásával a közös célért küzdő szervezetek összefogását kívánja erősíteni. A hospice mozgalom egyik fő feladatának jelenleg a hospice és a palliatív ellátás közötti összefüggések, kapcsolódási pontok - hasonlóságok és különbségek - megvilágítását tartja. Erre tesz többek között kísérletet a történelmi áttekintést is közlő tanulmány. A színvonalas írásból megtudhatjuk azt is, hogy nem csak Magyarországon jelent gondot a hospice ellátás egészségügyi rendszerbe integrálása, hanem a világ legfejlettebb országában, Amerikában is.

Három huszonéves fiatal tanulmányaival folytatjuk jelenlegi számunkat. Fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy a halállal kapcsolatos kérdések igenis foglalkoztatják a szárnyukat éppen csak bontogató fiatalokat is, akik közül ketten az orvostanhallgatók körében folytattak témába vágó vizsgálatokat.

Turcsányi Mónika pályakezdő pszichológus az orvostanhallgatók halálfélelmét és ennek az empátiás készségükre gyakorolt hatását vonta górcső alá. A medikusok már az első egyetemi években találkoznak a halállal a patológiai és anatómiai gyakorlatok során. A tanulmány célja, hogy felfedje azokat az összefüggéseket, amelyek az empátia és a halállal szembesítő tapasztalatokkal való megbirkózás módja között állhat fenn. E súlyos kérdésekkel való megbirkózás módjainak jobbítása pedig hosszú távon segítheti a leendő orvosok és a legsúlyosabb állapotú pácienseik közötti kapcsolatot.

Vajsz Ádám orvostanhallgató a medikusoknak az eutanáziával kapcsolatos ismereteit illetve hozzáállását vizsgálta hatvan diáktársa körében. Felmérésében kitért az aktív és passzív eutanázia mellett az asszisztált öngyilkosság, az élő végrendelet (living will) és a palliatív ellátás ismertségére is. A tanulmány konklúziója: az orvosi egyetemeken nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az életvégi ellátás során felmerülő kommunikációs, etikai és jogi problémákra, hiszen egy orvosnak fel kell készülnie arra, hogy ezekben az esetekben hogyan cselekedjen. Sajnos nem csak a frissen végzett orvosok nincsenek teljesen tisztában ezzel, hanem gyakran azok sem, akik már praktizálnak.

Dúlaként és hospice segítőként is dolgozik Kugler Alexandra, aki ezáltal jelen van az élet kezdeténél és végénél is. Mint írja: az elmenőnek és az érkezőnek nyújtott támogatás is hasonló: tiszteletteljes jelenlét, testi-lelki segítségnyújtás és a család támogatása mindkét esetben. Vallomások rovatunkban a saját, súlyos betegségével kapcsolatos élményeit írja le, a kiszolgáltatottság tehetetlenségét, a segítők hiányát, a halál közelsége megtapasztalásának érzéseit. Ez indította később arra, hogy ő segítsen azoknak, akik életük nagy eseményeivel sokszor egyedül kénytelenek megküzdeni.

A Források rovat Sir Francis Bacon-nek (1561-1626) a Historia naturalis először 1623-ban, latin nyelven kiadott, Az élet és a halál leírása című fejezetének a halállal foglalkozó részét tartalmazza Magyar László avatott tolmácsolásában. Az emberi test életműködésének és a halált előidéző élettani és környezeti okoknak a bemutatásával, az agónia tüneteinek szemléletes ábrázolásával a reneszánsz orvostudomány az élet jelenségére, illetve a halál számunkra is rejtélyes folyamataira próbált választ adni.

Ez évi első számunk egy izgalmas kiállítás ajánlását is tartalmazza a váci Fehérek Templomában talált múmiákról, a leletek történetéről és a kiállítás létrehozásáról, amelyet két lelkes antropológus, Szikossy Ildikó és Pap Ildikó, a kiállítás szervezői mutatnak be. A tanulmány kitér a leletek érdekes antropológiai vonatkozásaira, például arra, hogy a múmiák több mint kétharmadán kimutatható a tbc-fertőzés nyoma, de közülük többen meggyógyulhattak, erre utal, hogy az eltemetettek átlagos életkora meghaladta a 60 esztendőt. A kiállítás Rejtélyek, sorsok, MÚMIÁK címen tekinthető meg a Természettudományi Múzeumban.

Kellemes borzongást, vagyis kellemes olvasást kíván mindnyájuknak a szerkesztő,

Dr. Hegedűs Katalin