Összefoglalás · Rövid összefoglaló tanulmányunkat abból a meggondolásból tartjuk közlésre méltónak, hogy Magyarországon az életvégi döntések lehetőségéről – tapasztalataink szerint – betegeink nem tájékozottak, és ezen túlmenően a szakmai körökben sem egységes az álláspont. Az egészségügyi önrendelkezés az életvégi döntések egyik részterülete, amely többek között magában foglalja a kezelés visszautasítását és az élő végrendeletet. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy amennyiben hatályos élő végrendelettel rendelkezik a beteg, azt mindenki köteles tiszteletben tartani.

A szerkesztő megjegyzése:
Mivel izgalmas vitakérdésekről van szó, ezért a tanulmány két (orvos és jogász) lektorának hozzászólásait, megjegyzéseit is közöljük a tanulmány végén.

Összefoglalás · Tanulmányomban két fókuszcsoportos interjú eredményeit mutatom be, amelyeknek témája a haldoklás, a halál, és a haldoklókhoz való viszonyulás. Az interjúkra egy terjedelmesebb (600 fős reprezentatív minta) kérdőíves kutatáshoz kapcsolódóan került sor. Az egyik csoport 11 főiskolás hallgatóból állt, a másikat a hospice intézményrendszerében dolgozó 7 fő alkotta. A két csoport közötti eltéréseket illetve hasonlóságokat elsősorban a haldokló alapvető igényeinek feltárásában, a haldokló illetve a súlyos beteg megfelelő elhelyezésében, az orvosi felelősség és a társadalmi viszonyulás kérdésében vizsgáltam. A vizsgálat fókuszában álló kérdésekben az interjúk eredményei nem mutattak jelentős eltéréseket, észrevehető különbség az interjú hangulatában mutatkozott meg. A hospice dolgozók természetesen és empatikusan beszélgettek a halál, haldoklás kérdéseiről, az egyetemi/főiskolai hallgatók azonban inkább komolyak maradtak és sokszor elérzékenyültek az interjú során. Mindkét csoport fontosnak tartotta, hogy meg kell adni a haldoklónak a lehetőséget a méltóságteli halálra, és azt, hogy a haldokló igényeit mindenki és mindenkor maximálisan figyelembe vegye. A résztvevőknek igénye lenne nyíltabb kommunikációra illetve a társadalmi diskurzus elindítására.

Összefoglalás · Jelen tanulmány a nemzetközi szakirodalom alapján kíván áttekintést nyújtani a gyermekkorban elszenvedett testvérveszteséggel kapcsolatos kutatások eddigi eredményeiről. A témaválasztás célja egyrészt a méltatlanul alábecsült és kevésbé kutatott gyermekgyász vizsgálata, másrészt a gyermeki haláltudat, a testvérveszteséget átélt gyermekek halálhoz való viszonyának mélyebb feltárása volt. A tanulmány a kevés fellelhető nemzetközi publikáció főbb eredményeit, és jövőbe irányuló felvetéseit, iránymutatásait szándékozik bemutatni. Beszámol a környezet felelősségéről, a súlyos trauma rövid – illetve hosszabb távú következményeiről.