Furcsa és absztrakt a kérdés: lehet-e a haldoklásnak fokozott emocionális oldala? Véleményem szerint ez lehetséges, hiszen egész életünkben - akár tudattalanul is -, de a halálra készülünk fel. Mindez végigkíséri az életünk folyamát. Ha megbetegszünk, mindez felgyorsulhat, és ez már nehezebb élethelyzetbe hoz minket és környezetünket is. Ehhez szükséges a betegségtudat - szembenézni a minket ért egészségügyi problémával, szembesülni a halandóságunkkal, és ismernünk az életünk behatárolt korlátait. Tudnunk kell ebben az élethelyzetben, tisztán és öntudatosan, hogy mennyi idő adatott meg még nekünk ebben a világban.

Ehhez elengedhetetlen a szakemberek segítsége, együttműködni egy klasszikus hospice csoporttal. Ők tudnak és képesek a közvetlen családon és barátokon kívül olyan támogatást nyújtani, ami segíti a fájdalommentes és kiegyensúlyozott folyamatot a halálunk felé.

A fájdalom kritikusan nehézzé teheti életünk utolsó szakaszát, és ártalmas a hatása a békés elmúlással szemben. Elengedhetetlenül fontos feladat, hogy megfelelő fájdalomcsillapítást kaphassunk, így tiszta gondolatainknak szentelhetjük a hátralevő időnket.

Mitől válhat művészivé az elmúlásunk?

Egyesek élete tele van nehézségekkel és zaklatott élethelyzetekkel. Ha szembesülnek a gyógyíthatatlan betegséggel, mindez fokozottá válhat. Emiatt fontos a hospice szakemberek minket érintő ellátása, lelki gondozása. Az ott dolgozó szakembereknek pszichológiai képzésben kell részesülniük, de a csoportban nagyon lényeges a mentálisan szakképzett szakemberek - pszichológusok vagy pszichiáterek jelenléte és szerepe. Művészi mint meghatározás: alkotó célú emberi igyekezet, teremtő szándék, emberi törekvés.

Miként kapcsolódhat mindez a haldoklás folyamatához?

Életünk valóban a teremtésről szól, a befejezése egyfajta törekvésként fogható fel a másság irányába. A halál az a másság, amely felé haladunk, és elkerülhetetlen folyamat. Szembenézni és elfogadni, mindez életünk utolsó törekvése és talán alkotó tevékenysége. Fontos, hogy mindezzel ne egyedül kelljen szembesülnünk, legyen mellettünk valaki, család - barátok - ezek hiányában hospice szakemberek.

Ebben az időszakban lépésről-lépésre kell haladnunk, fokozatosan a teljes elfogadás irányába, ami életünk utolsó szakaszát illeti.

Jelentőssé válnak az őszinte beszélgetések, életünk tisztázatlan és rendezetlen részeinek feldolgozása.

A vallás - bármilyenhez is kötődünk -, ha őszinte a hitünk, nagy jelentősége lehet ebben a folyamatban. Minden, a hospice-ban dolgozó szakembernek, el kell tudni fogadnia ezt a fajta köteléket a beteg részéről. Támogatni kell a beteg meggyőződését, hiszen ez erősítheti a kapcsolatát a spiritualitással. A hit erejét nem szabad lebecsülnünk.

A teremtő szándék és emberi törekvés

Mindez optimális esetben megnyilvánul az elmúlás – haldoklás folyamatában. El kell érnünk, hogy elmúlásunk természetes és elfogadó folyamattá váljon. Meg kell teremtenünk a kiegyensúlyozott feltételeket és körülményeket. A mentális szakembereknek nagyon jelentős szerepe van az őszinte és megnyugtató beszélgetésekben. Teremtő szándékunk meg kell, hogy nyilvánuljon az őszinte szembesítéssel és segítő támogatással a halál elfogadásában, és felkészítésben erre a folyamatra. Nyilvánvalóan őszintének kell lennünk, minden információt meg kell adnunk és osztanunk a beteggel, ideális és optimális feltételeket, körülményeket kell teremtenünk és biztosítanunk.
Emberi törekvésünk nyilvánuljon meg, a fájdalommentes – és békés halál elfogadása felé.

Kiemelkedő az emberi méltóság biztosítása

Jelentős szerepe van az orvosnak a megfelelő fájdalomcsillapítás biztosításában, hogy a lehetőségekhez képest és a betegség milyenségét követően, tiszta tudattal élhessen embertársunk. Miután főleg tumoros betegek ellátásáról kell gondoskodnunk, természetesen mindez függ a daganat típusától is.

Törekedjünk arra, hogy friss és új ingerek érjék a hátralévő időben. Határozottnak és hitelesnek kell lennünk, hiszen bizonytalanságunk áttevődik a betegre. Fontos a szerepünk és a helyünk tudatos képviselete. Elsőrendű feladat a pszichés és mentális menedék nyújtása, a pozitív gondolkodás közvetítése és erősítése.

Véleményem szerint támogatnunk kell a felmerülő kívánságokat, akár az életvitel változásait érintik, akár az étkezést stb. Prioritások legyenek a mi szemünkben, bármilyen triviálisnak tűnő dolgok legyenek azok. Családi, baráti és ismerősi kapcsolatok rendezése, esetlegesen lezárása, az élet során elszalasztott lehetőségek és kívánságok lehetőség szerinti teljesítése is fontos. Senkinek nem lenne szabad szenvednie és egyedül meghalnia. Gondoskodjunk a család és hozzátartozók felkészítéséről, és biztosítsuk őket fontos szerepükről. Rájuk is kiemelt figyelmet kell fordítanunk.

Az összetett és komplex hospice csoport tagjai, képesek biztosítani ezeket a feltételeket. Legyünk őszinték, hiszem, hogy a halálnak nem büntetésnek kell lennie, hanem megváltásnak a súlyos és gyógyíthatatlan betegségből. Ne feledjük: a haldoklás folyamata és vége minden embernél más, és alap tanítás az, hogy mindenki egyedi, egyszeri és megismételhetetlen lélek!