Tisztelt Olvasó!

Örömmel jelentjük, hogy - hosszú idő után - újra a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelenik meg a Kharón jelenlegi és a következő száma. Az internetes folyóiratok támogatására kiírt pályázat elnyerése a folyóiratunk színvonalának, missziójának elismerését jelenti a döntéshozók részéről.

Ez a szám részben tematikus: a hospice önkéntes mozgalom áttekintésének szenteljük. Magyarországon 1991 óta létezik a hospice mozgalom, és már az első évtől alkalmaztak önkénteseket. (E sorok írója - Polcz Alaine hívására - 1992-ben lett a Magyar Hospice Alapítvány önkéntese.) Az önkéntesek számára már abban az évben indítottak képzéseket az Országos Onkológiai Intézetben a Rákbetegek Országos Szövetségével közösen. Akkor még nagyon kevesen voltunk. Azóta felnőtt egy újabb nemzedék, és egyre többen vállalják ezt a nehéz, de szép munkát az életük végén levő betegek és családjaik körében. 2015-ben országos szinten 249 önkéntes dolgozott a hospice-okban.

Három fiatal szerző tanulmányát közöljük ebben a témában. Farkas Kinga, a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület önkéntes koordinátora a magyarországi hospice szolgálatok önkénteseinek szerepét, helyzetét méri fel országos szinten, és kitér arra is, mi akadályozza az önkéntes mozgalom fejlődését ezen a területen, valamint miért nem működik igazán az országos szervezet önkéntes-közvetítő rendszere. Wild Marica a budapesti László Kórház önkénteseként választotta ezt a témát kutatási területként: ő a budapesti hospice ellátók önkéntes-menedzselési gyakorlatát vonja górcső alá. Legfőbb feladatnak a hivatalos, írásbeli keretek megteremtését, a feladatok és kompetenciák szerződésben való meghatározását tartja. Személyes hangvételű a harmadik tanulmány, Molnár Cecíliáé, aki a Tábitha Gyermekhospice Ház önkéntese. Írásában személyes tapasztalatai alapján mutatja be, hogy milyen nehézségekkel kell az önkéntesnek szembenéznie, illetve azt is, hogy milyen örömök és sikerek érhetik őt a gyermekhospice területén. Ezúton hívnám fel a figyelmet az előző számunkban, hasonló témában megjelent tanulmányra is, amelyet Velkey Kinga írt, és az iskolai önkéntes-program céljait, fejlődését, tapasztalatait összegzi a miskolci Erzsébet Hospice-szal való együttműködés során.

Ha már a hospice-os témák vannak túlsúlyban ebben a számban, akkor Dr. Kollár János pszichológus, zeneterapeuta írása is ide kívánkozik: ő a hospice szolgálatába állított zene jótékony hatásáról közöl összefoglaló, áttekintő tanulmányt.

Számunkat két könyvismertetés zárja Dr. Zelena Andrástól (Nádas Péter: Saját halál és Bartis Attila: A vége).

Jó olvasást, elmélyülést kívánok az úttörő munkákhoz!

Dr. Hegedűs Katalin
főszerkesztő