KHARÓN

Thanatológiai Szemle

elektronikus folyóirat

Tartalom

XX. évfolyam

2016/1

Könyvajánló

 BARRETO JOZEFA
BARRETO JOZEFA

magyar angol szakos középiskolai tanár

barretojozefa@gmail.com

a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet munkatársa

SINGER MAGDOLNA

Ki vigasztalja meg a gyerekeket?
Válás és gyász a családban

HVG Könyvek, Budapest, 2015.

Singer Magdolna - Ki vigasztalja meg a gyerekeket? című könyvének fedlapja

Minap részt vettem egy vacsorán, melyet volt általános iskolai osztályom szervezett. A vacsorára eljött volt osztályfőnökünk, aki elmesélte, hogy a nyolcvanas években, amikor felsősök voltunk a huszonöt fős osztályban, hármunk neve mellett áll ott az a kis jelzés, amit az elvált szülők gyerekeinek neve mellé tettek. Ma majdnem az osztályának fele rendelkezik ilyen jelöléssel.

Miközben egyre gyakrabban hallunk ismerőseink körében is a családok szétbomlásáról, kevesebb szó esik arról, hogy a gyerekek hogyan élik meg szüleik elválását, illetve elvesztését. A szülők - saját fájdalmukban, küzdelmeikben, zavarukban elmerülve - gyakran nem képesek kellő figyelemmel, megértéssel fordulni gyerekeik felé a válás, illetve gyász körüli érzelmileg és praktikusan is zűrzavaros időszakban, majd azt követően, amikor a saját életük problémáinak megoldása, a hogyan-tovább kérdése foglalja le energiáikat.

Singer Magdolna könyve fontos és érdekes könyv. Gyerekek és felnőttek mesélik el gyerekkorban átélt élményeiket megkapóan, kendőzetlenség nélkül, szabadon engedve fájdalmaikat, félelmeiket, szorongásaikat. A beszélgetések lényeges tanulsága, hogy szülőként, főként krízishelyzetben mennyire fontos figyelemmel lenni arra, hogy a családban növekvő gyerekek hogyan élik meg a válságos időszakot. A felnőttkori problémák gyakran gyermekkori feldolgozatlan élményekben gyökereznek, ahogy a 45 éves Panna mondja, aki bátyja elvesztéséről mesél: az ember azt hiszi, kézben tartja az életét, míg ki nem derül, hogy egy múltbéli eltemetett fájdalom kíséri, mozgatja.

A beszélgetések rávilágítanak arra, hogy nekünk, felnőtteknek nagyobb felelősséggel kell a válságos helyzetekben gyerekeink felé fordulnunk és világossá tenni számukra saját motívációinkat, választásainkat. A 11 éves Bendegúz kérdése: a Minek válnak szét?, valószínűleg az első, ami a gyerekekben megfogalmazódik. A válási huzavonában azonban a szülők ritkán foglalkoznak azzal, hogy a gyerekek számukra is érthető választ kapjanak. A sérelem, a harag, a mellőzöttség érzése feldolgozás nélkül gyűlik bennük, s valószínű, hogy később saját partnerkapcsolataikon is nyomot hagy. A 24 éves András érzékletesen fogalmazza ezt meg: Végül is felnőttem ezek között az igen változatos körülmények között, amelyek nyilván hatással lesznek egész felnőtt életemre.

Singer Magdolna beszélgetésgyűjteménye felhívja a figyelmet arra, saját szorongásaink, indulataink, vágyaink mellett, azokat lehetőség szerint félretéve, próbáljunk több figyelemmel és megértéssel fordulni gyerekeink felé. Az elhallgatások, titkolózások, mellébeszélések helyett kíséreljük meg a bizalom légkörét megteremteni azáltal, hogy figyelünk a gyerekekre, nyitottan fordulunk szorongásaik, félelmeik felé, s ha nem is tudjuk a helyzetet visszafordítani, megértő figyelmünkkel is sokat segíthetünk a gyerekeknek félelmeik feldolgozásában. Ezt teszi a 10 éves Zorka édesanyja is, aki meghallgatja az édesapa új családjával kapcsolatos félelmeiről beszélő kislányát és igyekszik közvetítőként közreműködni gyerek és apa között.

A könyv egyfajta önsegítő kalauzként is megállja helyét: önsegítés felnőttek számára, hogy tudjuk, legyünk tisztában azokkal az érzésekkel, szorongásokkal, félelmekkel, melyeket a gyerekek átélnek, amikor kis világuk szétesik és lássuk meg, milyen óriási munka, gyötrelmes út számukra, ha egyedül, meg nem értéssel körülvéve kell újjáépíteniük ezt a világot.