Összefoglalás ♦ A halandóság, halál és az attól való félelem a szisztematikus nyugati gondolkodás születése óta annak legfontosabb témái közé tartozik, a német idealizmus gondolkodói közül pedig talán Hegel filozófiájában kapták a legnagyobb jelentőséget. A szellem fenomenológiája című művének egyik kulcsmegállapítása, hogy az abszolút Szellem önkiteljesítésének történelmi folyamata az uralom és szolgaság dialektikus, a halál és halálfélelem által alapvetően meghatározott viszonyának kialakulásával kezdődik. A jelen tanulmány az alárendelődés e kulcsviszonyát, és abban a halál, illetve a halálfélelem szerepét tárgyalja az érzéki tudatból önreflektált öntudattá válás folyamatában. A tanulmány emellett kitér az úr és a szolga viszonyával összefüggésben gyakran emlegetett marxi megközelítés egy aspektusára, végül pedig a hegeli keretekre építve felvázolja egy alternatív, mellérendelő, önfeláldozásra épülő viszony kialakulásának lehetőségét.