Összefoglalás ♦ Az aktív belgyógyászati kórházi ellátásban a betegek több mint a fele palliatív beteg Magyarországon. A kórházba került beteghez ritkán megy oda az orvos beszélgetni vele az érzéseiről, az aktuális félelemeiről és gondjairól. Elmagányosodáshoz és szenvedéshez vezet, ha nem vesszük figyelembe a beteg érzéseit, a halál közeledtét. Az őszinte emberi figyelem és a részvét csökkenti a distresszt, méltóságot és lelki megújulást ad. Tapasztalatunk szerint ezzel az új segédeszközzel, a „KÉP+KARC”-cal, könnyen indítható a beszélgetés. A képek megnyugtatóak, örömöt, lendületet közvetítenek. A versek szellemi frissességet hoznak, a szenvedőnek, kiutat mutatnak és a visszatérő képi kapcsolódással megnyugvást hozhatnak a belső instabilitásra, nyitottságot a későbbi méltóságterápiára. Ezáltal a Harvey Max Chochinov által kifejlesztett méltóságterápia előkészítője lehet a mindennapokban. Az eszköz 14 képből és a kép hátára írt idézetből áll: mindegyik más-más hangulatú. A „KÉP+KARC” új technikai eszközzel úgy tud intim belső érzésekhez közeledni az orvos, hogy nem lépi át a bizalmaskodás határát, megmarad szakmaiságnál, mégis közvetlen és emberi kapcsolatot épít ki a beteggel. A betegek megnyugodtak a beszélgetéstől. Mindkét fél arról számolt be, hogy képi élménnyel és szép gondolatokkal is gazdagodva, tartalmasan töltötték az erre szánt időt.

Összefoglalás ♦ A haldoklás dicsérete anyám életének utolsó hat hetéből született. 2022 legelején odaköltöztem a debreceni házába, hogy élete utolsó döntését is komolyan vegyem: otthon halhasson meg. Hat hetünk maradt. Azt hittem, a haldoklását írom meg. Kiderült, hogy az életünket.
Anyám, Zotova Kira Tyimofeevna, orosz származású volt. 1938-ban született, a második világháborút gyerekként élte át. Az ő nyolcvanhárom éve mellé odatolakodott az én addigi negyvennyolcam is. Háború, éhezés, erőszak és nem szándékos szeretetlenség; egy anya és a lánya közös története; valamint azok a transzgenerációs traumák, amelyekről nem beszéltünk.
Az olvasó joggal kapja fel a fejét a címen. Nem a szenvedést dicsérem, hanem azt a pár hetet, amelyet minden borzalma ellenére végül ajándékként éltem meg – és amelyért hálás vagyok.
A következő oldalakat azon az éjszakán kezdtem írni, amelyről szólnak. Később szerkesztettem őket, de megőriztem a jelen időt és azt a nyers hangot, amelyben megszülettek.

Összefoglalás ♦ Jelen beszámoló az MTA Lendület Értékek és Tudomány Kutatócsoport, valamint az SZTE SZAOK Magatartástudományi Intézet által szervezett, „Az életvégi döntések gyakorlati, etikai és jogi útvesztői” című, 2026.08.25-én a Magyar Tudományos Akadémián megrendezésre került workshop legfontosabb tudományos és gyakorlati következtetéseit foglalja össze. Az életvégi döntések témaköre a modern orvostudomány, a jogtudomány és a bioetika egyik legkomplexebb területe, melynek keretei, fogalmai és gyakorlati megvalósulása a mai napig heves vitákat vált ki. A rendezvény hiánypótló jellegéről tanúskodik, hogy fő fókuszában többek közt olyan kérdések álltak, mint az eutanázia, pallatív ellátás, terminális szedáció, hospice vagy az emberek döntési autonómiája. Az összefoglaló célja, hogy bemutassa a jogtudomány, az orvostudomány, az egészségügyi szakdolgozói szakma, valamint az akadémiai és szakmai közélet képviselői között kibontakozott multidiszciplináris diskurzust, amely megvilágította a hazai szabályozási környezet hiányosságait és a gyakorlati megvalósítás kihívásait. Az érdeklődők a teljes konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia YouTube csatornáján nézhetik meg.