Összefoglalás ♦ A haldoklás dicsérete anyám életének utolsó hat hetéből született. 2022 legelején odaköltöztem a debreceni házába, hogy élete utolsó döntését is komolyan vegyem: otthon halhasson meg. Hat hetünk maradt. Azt hittem, a haldoklását írom meg. Kiderült, hogy az életünket.
Anyám, Zotova Kira Tyimofeevna, orosz származású volt. 1938-ban született, a második világháborút gyerekként élte át. Az ő nyolcvanhárom éve mellé odatolakodott az én addigi negyvennyolcam is. Háború, éhezés, erőszak és nem szándékos szeretetlenség; egy anya és a lánya közös története; valamint azok a transzgenerációs traumák, amelyekről nem beszéltünk.
Az olvasó joggal kapja fel a fejét a címen. Nem a szenvedést dicsérem, hanem azt a pár hetet, amelyet minden borzalma ellenére végül ajándékként éltem meg – és amelyért hálás vagyok.
A következő oldalakat azon az éjszakán kezdtem írni, amelyről szólnak. Később szerkesztettem őket, de megőriztem a jelen időt és azt a nyers hangot, amelyben megszülettek.