Ove zsémbes, zárkózott ember, aki a szomszédai idegeire megy. Kényszeres szabálykövetéssel élt életét a munkája és a lakónegyed felügyelete tölti meg értelemmel, és felesége, Sonja érzelmekkel. Jól felépített kis világa azonban összeomlik: elveszíti szeretett feleségét, a munkáját, a lakónegyedbe pedig bevándorlók és mindenféle gyanús alakok költöznek.

A regény első pillantásra egy mogorva idős férfi történetének tűnik, valójában azonban sokkal mélyebb témákat dolgoz fel: a veszteségélményt, a gyászt és az emberi kapcsolatok erejét. Backman mély érzékenységgel mutatja be, hogyan próbál egy ember együtt élni a veszteségekkel. Ove életében a gyász csendes és mindennapi: megszokásokban, emlékekben és a magányban jelenik meg. Ahogy halad előre a cselekmény rájövünk, hogy a mogorvaság mögött szeretet, hűség és mély érzések húzódnak meg. Ove-vel együtt éljük át, hogy a gyász mennyire képes elszigetelni az embert, és milyen nehéz újra kapcsolatot találni a világgal.

A könyv legfontosabb üzenete, hogy a közösség és a törődés képes enyhíteni a gyász fájdalmát. Nem a veszteség szűnik meg, hanem az ember tanul meg együtt élni vele. Az ember, akit Ovénak hívnak egyben szórakoztató olvasmány és mélyen elgondolkodtató történet az értékekről, a szeretetről, a gyászról és az összetartozás fontosságáról.