Összefoglalás · A 19. század közepétől a 20. század első feléig az egy tőről fakadó pszichoanalízis és egzisztencializmus fontos korai képviselőiközött számos olyan figurát találunk (Kierkegaard, Nietzsche, Dosztojevszkij, Freud, Szondi Lipót), akiknél a filozófiai/tudományos kreativitás kibontakozásában kimutathatóan jelen van meghatározó pszichológiai hatásként az apa elvesztése. Ezen szerzőknél a filozófiai/pszichológiai gondolkodás kialakulása és annak sajátosságai a szerző állítása szerint összefüggésbe hozható az apa elvesztése kiváltotta gyászkreatív feldolgozási folyamatával. Ezeket az összefüggéseket a pszichobiográfia nevű idiografikus, kvalitatív, a felfedezés stratégiáját követő, a hermeneutikai kutatási módszer segítségével tudjuk kimutatni a vizsgált személyhez kapcsolható első-és harmadik személyű dokumentumok elemzése nyomán. A kimutatott összefüggések hozzájárulhatnak a vizsgált személyek életművének mélyebb megértéséhez, de ezen túl arra is lehetőséget nyújtanak,hogy mélyebb bepillantást nyerjünk az érzelmiveszteség kiváltotta egzisztenciális válság kreatív átdolgozásnak dinamikájába.

Összefoglalás · A koraszülöttség „szürke zónájában”, az életképesség határán világra jött magzatok életkilátásai nagymértékben korlátozottak az eredetileg kitűzött terminusnál hamarabb született társaikhoz képest. A tanulmány két olyan magyarországi eset ismertetésén át kívánja bemutatni a „szürke zónában” születéskor az egészségügyi ellátáshoz és az emberi méltósághoz való jog sérülésének lehetséges problémáit, amelyek jelentős visszhangot váltottak ki szakmai és laikus körökben egyaránt. Az életképesség határán születni az orvosi feladatokon túl a népesség-nyilvántartásban és a jogi szabályozásban is eltérő kimeneti lehetőségekre mutat. Az ellátásban érintett szakemberek felkészültségén és körültekintő cselekvésén múlik, hogy az egyes esetekben milyen lépések történnek, és azoknak milyen következményei lehetnek.

Összefoglalás · A tanulmány a gyászfeldolgozó csoportok működését mutatja be általánosságban, kitér a gyászcsoportvezetők szerepére, a szervezési és módszertani kérdésekre egyaránt. A kutatásban a félig strukturált interjú módszerével gyászfeldolgozó csoportba járó egyéneket kérdeztünk a csoportban megélt tapasztalataikról. Nyíltan és őszintén beszéltek saját gyászukról, a megküzdési módjaikról és arról, hogy segítette őket e folyamatban a csoportban végzett közös gyászmunka. A félig strukturált interjúk tematikus tartalomelemzése alapján érzékelhető, hogy mit is jelenthet egy gyászcsoport az abban résztvevők számára.