Összefoglalás · A halálfélelem mint érzés szerepét kutattam a modernkori társadalomban. Célom annak megértése volt, hogy a halálfélelem milyen formában tud lecsapódni az emberek életében, és mik azok a közvetett vagy közvetlen következmények, amik a halálszorongás érzésével járnak az emberek hétköznapjaiban. Mélyinterjúk és gazdag szakirodalom segítségével próbáltam megfejteni, hogy mi a valódi kapcsolódásunk a halállal, és az évszázadok alatt hogyan módosult az emberek egyéni életében a halál mint tény. Ezzel párhuzamosan megpróbáltam megoldást találni arra, hogyan lehet csökkenteni a negatív érzéseinket halandóságunk tényével szemben, ezzel segítve az élet teljesebb megélésének lehetőségét. Ez az elméleti kutatás az alapja annak az online közösségi felületnek, aminek a létrehozása segítheti az emberek kapcsolódását a halandóságuk megélésén keresztül, az animációs szakmában tanult történetmesélési eszközök segítségével.

Összefoglalás · A tanulmányban két özvegy, Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni és Mészölyné Polcz Alaine gyászelbeszélését hasonlítjuk össze narratív pszichológiai tartalomelemzéssel. A gyásznarratívumok közti különbségek a gyászfolyamat eltérő jellegét tükrözik: Polcz Alaine-nél inkább a normatív gyászfolyamat, míg Gyarmati Fanninál a traumatikus gyász jellemzői jelentek meg. Polcz Alaine-nél nagyobb értéket mutattak azok a nyelvi jegyek, amelyek az ágenciával (az a képesség, hogy a személy tud hatni az eseményekre) függnek össze. Emellett gyakrabban használt egyes szám első személyű (szelfreferencia) és többes szám első személyű (mi-referencia) kifejezéseket, valamint kognitív folyamatra utaló igéket (pl. gondolom, tudom, látom). Ezek mind az adaptívabb megküzdéssel függnek össze. Az értékelések és az érzelmek Gyarmati Fanninál voltak gyakoribbak, és általában negatívak voltak; a negatív szereplői funkciók aránya szintén nála volt nagyobb. Az eredmények alapján a narratív pszichológiai tartalomelemzés módszerével kimutatható a kettejük gyászfolyamata közötti különbség.