kórházlelkész, mentálhigiénés lelkigondozó
MRE Bethesda Gyermekkórháza
Typotex Kiadó, Budapest, 2021
A dél-koreai születésű, svájci Byung-Chul Han korunk egyik népszerű filozófusa. Csillapító társadalom című értekezése alapvetően egy éles társadalomkritika, mégis több annál. Kijelentései megmozgatnak, lényünk mélyére hatolnak, és nem nélkülözik azt a fajta érzékenységet sem, ami a hospice szemléletnek is sajátja.
Fő témája a mai társadalmat jellemző görcsös fájdalomkerülés, a félelem minden fajta és mértékű fájdalomtól (algofóbia). A fájdalom ugyanis – ahogy mellette minden más negatív dolog – alapvetően szemben áll korunk értékeivel: a pozitivizmussal, a boldogságkereséssel, a teljesítménnyel és az egészséggel. Így, innen nézve a fájdalom értelmetlenné, nemkívánatos tapasztalássá válik. Ez azonban egy tágabb keretbe helyezve magát az életet is értelem nélkülivé teszi, és viszont, az értelem nélküli élet teszi értelmetlenné magát a fájdalmat is.
Ahogy egyre mélyebbre merülünk e gondolatok világában, találkozunk a többirányú kapcsolatvesztéssel, az intimitás hiányával és az elnyomott fájdalommal, amely más formában, de mindig visszatér.
Az író művészek, értemiségiek inspiráló példáin keresztül igyekszik felmutatni a fájdalomhoz való helyes hozzáállás értékeit, nem tagadva közben annak nehézségét és tragikumát. Sőt, a fájdalom értelmének keresése közben sokkal inkább keresi a szenvedő, fájdalmakat átélő Másik kezét, amit a gyógyítás ősjelenetével szemléltet a legérzékletesebben:
„Amikor a nővérke látja, hogy az öccsének fáj valami, akkor minden tudás előtt megtalálja a megoldást: kedves keze megtalálja az utat, megsimogatja ott, ahol fáj neki… A fájdalmat erősíti a magány, a közelség hiányzó tapasztalata. Lehet, hogy a krónikus fájdalmak, akárcsak a saját kezű vágási sebek, a test törődést és közelséget, sőt szeretetet követelő kiáltásai, beszédes jelei annak, hogy ma ritkák az érintések. A gyógyítás ősjelenetét egyetlen fájdalomcsillapító sem helyettesítheti.” (46-47. oldal).
Ajánlom a könyvet mindazoknak, akik a fájdalmak közepette is szeretnék keresni a másik kezét. Amíg még lehet.
Dominiák Zsolt
kórházlelkész, mentálhigiénés lelkigondozó,
MRE Bethesda Gyermekkórháza
dominiak.zsolt@bethesda.hu
fordító,
hospice-önkéntes - László Hospice,
szociális asszisztens - Nyírő Gyula OPAI
Oriold és Társai Kiadó, 2022
358 oldal
Életre szóló tanítások a Sztüx túlpartjáról
Az Átkelők – Válogatott írások halálról és gyászról c. gyűjteményes kötet Polcz Alaine születésének 100. évfordulója és a Kharón Thanatológiai Szemle folyóirat fennállásának negyedszázados jubileuma alkalmából jelent meg azzal a céllal, hogy 25 tanulmányt mutasson be a 25 évfolyam több száz írásából.
Az 1997-ben útjára indított Kharón a hazai thanatológia – a halál és gyász kérdéskörével foglalkozó bölcseleti tudomány – kilencvenes évekbeli, forradalmi korszakának egyik gyümölcse. A kilencvenes években, Polcz Alaine nevéhez kötődően alakultak meg hazánkban az első hospice-szervezetek, majd az ezeket összefogó Magyar Hospice Egyesület. Ezzel párhuzamosan kezdtek előadássorozatokat szervezni a halál addig tabuként távol tartott témájában, Halálközelben címmel.
A haláltudomány fellendülésének köszönhető események sorába illik a thanatológiai folyóirat megalapítása is 1997-ben: abban az évben, amikor már a harmadik előadássorozat zajlott, a hospice szervezetek működése és rendszeres képzéseik mellett a Magyar Hospice Egyesület megtartotta első konferenciáját, és egy éve tevékenykedett a későbbi Napfogyatkozás Egyesület elődjeként megalakuló, a gyászolók segítését célzó munkacsoport, valamennyi Polcz Alaine és a körülötte kialakuló szakértői csoportok aktív közreműködésével.
Bőséges anyag szolgált tehát témául az útjára indított folyóirathoz, amely több szempontból is egyedi, sőt egyedülálló volt és maradt napjainkig. Egyedülálló abban, hogy a Kharón a világ hat thanatológiai szaklapja közül az egyetlen nem angol nyelvű, ugyanakkor angol nyelvű összefoglalókkal megjelenő, és a világ bármely pontjáról, ingyenesen elérhető, az olvasottságával kapcsolatos kutatás szerint pedig világszerte ténylegesen keresett, olvasott, hivatkozott szaklap. Egyedülálló a multidiszciplinaritását és sokszínűségét tekintve, hiszen mind szerkesztői, mind szerzői a legkülönbözőbb szakterületeket képviselnek: éppúgy igaz ez az alapító Berta Péter, Pilling János és Polcz Alaine szerkesztőkre, mint a meg-megújuló szerkesztőbizottságnak a pszichológia, pszichiátria, kultúrtörténet, teológia, néprajz, szociológia és bioetika szerteágazó területeit képviselő tagjaira. Egyedülálló a Kharón továbbá abban is, hogy a szerzőséghez nem kívánalom az ismertség vagy elismertség: egyetemi hallgatók épp úgy hozzájárulhatnak írásaikkal, mint nemzetközi hírű szaktekintélyek.
Mi lehet vajon, ami olyan vonzóvá teszi ezt a szaklapot, hogy huszonöt év után is töretlen lelkesedésnek örvend mind az írói, mind az olvasói oldalon? Az Átkelők kötetben elsőként helyet kapó Horváth Erzsébet Polcz Alaine-nel folytatott beszélgetésének címadó idézetében rejlik talán a legfőbb válasz: „Itt az életről van szó”! Az életről tanulunk a halálhoz való hozzáállást, rítusokat, a halálfélelmet vagy annak „megszelídítését” vizsgálva Hegedűs Katalin és szerzőtársai, Fodor-Szlovencsák Katalin, Magyar László András, Horányi Ildikó, Mújdricza Ferenc, Békés Vera írásaiban. Egy jobb élet lehetőségéhez segít minket hozzá szellemi téren a filozófia és spiritualitás bölcsessége Csejtei Dezső, Nemes László, Debrecenyi Károly István értekezéseiben, a gyakorlati oldalon pedig az életvégi tervezés, a digitális hagyaték rendezése, az élő végrendelet készítése Busa Csilla és szerzőtársai, Csikós Dóra, valamint Hodász Luca és Tóth Krisztina tanulmányaiban. A súlyos beteg és hozzátartozói életét jobbítja a betegséggel kapcsolatos kommunikáció bemutatása Simkó Csaba tollából, és a hátramaradott hozzátartozók életben való segítését célozza a gyász különböző fázisainak és vetületeinek – az előgyász, a gyászolók álmai, a perinatális gyász, a gyász illemtana, nemzetiségi gyász-szokások, gyermekveszett családok gyásza, valamint a poszttraumás növekedés – tanulmányozása Ferber Eszter, Polcz Alaine, Zsák Éva és Szimon Petra, Velkey Kinga Margit, Vincze Zoltán és Pilling János, Schumiczky Júlia és Hosszú Dalma, Péter Orsolya Márta, valamint Singer Magdolna írásaiban. Végezetül, modern életünkben segítenek eligazodni a koronavírus-járvány tanulságait vagy a média- és videojátékok szerepét áttekintő tanulmányok Penz Orsolya Katalin, Zana Ágnes és Kovács Dániel szerzőktől.
A földi életből távozók Kharón ladikjával kelnek át a Sztüx folyón, s ha útjuk során bármilyen bölcsességre szert tesznek, az a hátrahagyottaktól rejtve marad. Az Átkelők c. kötet borítóján látható hosszú, fényes függőhíd azt sugallja, hogy mi, olvasókként biztonságosan járhatunk oda és vissza a két világ között a folyó felett, ahol szerzőink kalauzolnak minket – és ha néha félelmetes is lehet a függőhíd kilengése, a megtett útért kapott jutalmunkká válik mindaz, amit a halál birodalmából átmentünk az ideátra, saját és embertársaink életének szebbé, gazdagabbá, igazabbá tételéhez.
Vinczeffy Ágota
hospice önkéntes, gyászcsoport-vezető,
fordító
nemcsak.anna.35@gmail.com