KHARÓN

Thanatológiai Szemle

elektronikus folyóirat

Tartalom

XXVI. évfolyam

2022/3

Tanulmány


 VONA GÁBOR
VONA GÁBOR

PhD hallgató

vona.gabor@phd.semmelweis.hu

Semmelweis Egyetem
Mentális Egészségtudományok Doktori Iskola

A halálszorongó főemlőstől a kultúrateremtő emberig - A Terror Management Theory története, módszertana és kutatásai

Összefoglalás · Greenberg, Pyszczynski és Solomon első, azóta már klasszikussá vált tanulmánya 1986-ban jelent meg, lényegében innentől számíthatjuk a Terror Management Theory (TMT) történetének kezdetét. Az első cikk megjelenése óta eltelt közel negyven évben a világ 26 országában összesen 1400 TMT-kutatást végeztek el az elmélet iránt elkötelezett szakemberek. Az elmélet kiindulópontja, hogy az embernek, ahogy minden élőlénynek, alapvető célja az önfenntartás, de egyedül a mi fajunk bír tudomással saját mulandóságáról, ami rettegéssel tölti el. Mivel a permanens halálszorongással lehetetlen együtt élni, ennek csökkentésére fajunk egy hármas megküzdési rendszert alkotott meg: a különféle kulturális világképekkel való azonosulást, az önbecsülés felépítését és a más emberekkel kialakított tartalmas kapcsolatok létesítését. Az alábbi írásban először áttekintjük az elmélet történetét a kezdetektől, megvizsgáljuk a magyarországi recepciót, aztán bemutatjuk a TMT elméleti alapjait, módszertanát és szerteágazó kutatásait. Röviden kitérünk a pandémiával kapcsolatos fejleményekre is, végül megemlítjük mind az elméletet ért kritikákat, mind az alternatív modelleket.

DR. MUCSI GEORGINA
DR. MUCSI GEORGINA

PhD, szociális munkás, gyásztanácsadó, egyetemi adjunktus

mucsi.georgina@pte.hu

PTE BTK TKI, Közösségi és Szociális Tanulmányok Tanszék

A halálkép változása és a COVID-19 pandémia erre gyakorolt hatása, következményei a gyászfeldolgozásban

Összefoglalás · Írásomban a halálkép változását járom körbe releváns szakirodalmak tükrében, bemutatva a legfontosabb tendenciákat, amelyek e folyamatban szerepet játszottak. Philippe Ariès (1977) halállal kapcsolatos attitűdjeinek bemutatása után a 20. majd 21. századi tendenciákat tekintem át, amelyek a legmarkánsabban hozzájárultak a mai halálkép alakulásához. A pandémia a halálképünk alakulását is komolyan befolyásolta, a kórházi lezárások új helyzetet teremtettek, sok ember egyedül, magányosan, elszigetelve, búcsú nélkül halt meg. Ez a helyzet az egyének, családok, közösségek és az egészségügyi személyzet gyászfeldolgozására is hatást gyakorolt, gyakrabban vezet komplikált gyászhoz.