Összefoglalás · Halálunkat elsősorban a mások halála során szerzett tapasztalatokból képzeljük el, közben pedig önmagunk halálát eldologiasítva, optimálisan tervezett hosszú életünk végére kihelyezve, egy jövőbeli eseményként tartjuk számon. A mindennapi halálfelfogásunktól eltérően Heidegger úgy véli, hogy a halál az ember egyik létlehetősége. Vizsgálatában a halál egzisztenciális fogalmát fejtegeti, amely kizárólag evilági, s arra kíván rámutatni, hogy az milyen módon gyökerezik az ember létlehetőségeként. Nem tárgyalja a halál utáni élet lehetőségeit, sem az abban lévő szenvedést, sem az abban-lehetséges-tartózkodást. A halál – heideggeri elgondolásban – az élet tartozékaként értelmezendő, ami a létezés legelemibb és legvégsőbb tanúsága.

Összefoglalás · Mindannyiunk életét átszövik a boldog és szomorú események, a vidám, önfeledt évek éppúgy, mint a nehézségek, krízisek, veszteségek és gyászfolyamatok. Ez utóbbiak bármely életszakaszunkban következnek is be, mély sebeket ejtenek a lelkünkben. Van az életünknek egy középső szakasza, amikor különösen sokféle nehézséggel, gonddal, bánattal és az ezekkel együtt járó veszteségek sorával kell szembesülnünk: ez az ötvenéves kor. A változások korát egy nő teljesen máshogy éli meg, mint a hasonló korú férfi társai. Ennek a korszaknak a veszteségeivel és a megküzdési stratégiáival foglalkozik a tanulmány, bemutatva egy női csoport létrejöttének aktualitását és alakulását, felmutatva a kríziseket és az abból való kilábalás lehetőségeit.

Összefoglalás · Tanulmányunkban a Viktor E. Frankl által kidolgozott logoterápia, egzisztenciaanalízis és az Irvin D. Yalom nevéhez fűződő egzisztenciális pszichoterápia halál-értelmezését vizsgáljuk. Először röviden áttekintjük a kétfajta terápiás megközelítés elméleti alapjait, rámutatva Frankl és Yalom felfogásának hasonlóságaira és különbségeire. Részletesen foglalkozunk a két pszichiáter halállal kapcsolatos nézeteivel, különös tekintettel a halálszorongás leküzdésére alkalmazott védekezési mechanizmusokra, az életértelem hiányának hatására, a halálhoz való viszony patologikus megnyilvánulásaira, illetve a javasolt terápiás lehetőségekre. Felhívjuk a figyelmet Frankl és Yalom munkásságának néhány filozófiai szempontból problematikus részére. Tanulmányunk utolsó részében a (pár)kapcsolat és haldoklás összefüggéseiről írunk Frankl és Yalom szemlélete alapján, illetve röviden kitérünk az ezek által ihletett különféle terápiás megoldásokra (re-collection módszer, értelemszenzibilizáló tréning).