Összefoglalás · A XIX. századi Anglia technikai fejlődése az élet nem minden területén volt tetten érhető, hiszen még a gépek forradalmi korszakát írhattuk. Addig a korabeli egészségügy mai szemmel csupán még csak meglepően kezdetlegesnek volt mondható. A mortalitás mértéke a különböző betegségek miatt igen magas volt, így a társadalom nagy része nem érhette meg nem csupán a felnőttkort, hanem még a gyermekkor végét sem. Ennek okán bonyolult, szimbolikákat használó rituális temetési szokásokat dolgoztak ki, amelyekkel azt szerették volna elérni, hogy minél tovább emlékezzenek az elhunytjaikra, illetve a viktoriánus kor egyfajta értelmet adott ezen rövid életű embereknek. Az emlékezést segítette a korszak egyik legnagyobb találmánya, a fényképezés, amely először nehezen volt elérhető a legszélesebb rétegek számára, de a halál utáni fotózás elterjedt. Az élők idővel mind jobban igénybe tudták venni a fényképészek tudományát, így már nem volt szükség az elmúlás utáni emlékek készítésére. A harmadik évezredre ezen fényképek értékes kordokumentumoknak számítanak, elmesélik történetüket, amely ezúttal az ábrázolt személy halálával kezdődik.

Összefoglalás · A tanulmány Madách Imre fő művében, Az ember tragédiájában (1862) előforduló öngyilkosságok kérdésével foglalkozik. Az elemzés elméleti hátterét Durkheim öngyilkos tipológiája adja. A műben meghatározó szerepet játszik az öngyilkosság a szabadversenyes kapitalizmust ábrázoló tizenegyedik, Londoni színben, amely kollektív öngyilkossággal végződik, valamint az utolsó, tizenötödik színben, ahol Ádám a szirtről levetve magát nem csak magával, hanem ily módon az emberiséggel is végezni akar. Az öngyilkosság súlya a műben minden bizonnyal kapcsolatban van Madách személyes sorsával, amely elválaszthatatlan a nemzet sorsától, gondoljunk csak a negyvennyolcas szabadságharc bukására. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy Madáchnak akár csak öngyilkos gondolatai is lettek volna.

Összefoglalás · A bécsi orvosi egyetem patológiai anatómiai gyűjteményét 1796-ban hozták létre. Mintegy 50 000 tételével ma a világ legnagyobb ilyen jellegű kollekciója. 1971-ben költöztették át az őrültek tornyának (Narrenturm) nevezett épületbe, mely hajdan a világ első önálló pszichiátriai intézeteként működött. Ma a Természettudományi Múzeum különgyűjteményeként várja látogatóit a megújított, 2021-ben megnyílt kiállításával. A leíró anatómiai kutatások humanista szellemű megújítása, a tapasztalati, klinikai orvoslás hangsúlyosabbá válása indította el azt a folyamatot a 16. század közepén, amely a betegségek rendszerezésével, okaik felderítésével a patológia, a kórbonctan tudományának létrejöttéhez vezetett. Testünk külső, belső és mikroanatómiai szerkezetének, funkcionális működésének felderítése lehetővé tette az egészség és betegség tudományos alapokon nyugvó megkülönböztetését, oki és morfológiai rendszerezését. A kiállítás mind az épület történetével, mind a kórtan tudományának kialakulásával megismerteti a látogatót, és a patológia jelen ismeretei alapján rendszerben mutatja be azokat a természetes és mesterséges preparátumokat, demonstrációs eszközöket, amelyek a betegségek tanulmányozását a bécsi orvosi egyetem falai között lehetővé tették. Az írás nem csupán ajánló a kiállítás megtekintéséhez. A tárlat bemutatásán kívül annak történeti vetületeit boncolgatja, orvostörténeti összefüggéseit mutatja be, így hozzájárul a látottak értelmezéséhez, értőbb megismeréséhez.