Összefoglalás · Jóllehet a társállatok, például macskák és kutyák egyre nagyobb szerepet kapnak az életünkben, a tanatológia területén inkább csak szórványosan jelennek meg. Holott sok ember életében éppen a társállat megbetegedése, haldoklása és halála jeleníti meg a végesség legközelebbi megélését. A társállat halálának feldolgozása etikai kérdéseket is felvet, hiszen sokszor fájdalmas döntéseket kell hoznunk, nem is csak a hagyományos etikai elméletek formájában, hanem az állat és ember viszonyának általánosabb és mélyebb vonatkozásában. A narratív megközelítés az állatokkal kapcsolatban is lehetőséget kínál az élet értelmének erkölcsi reflexiójára. Tanulmányomban erre hozok egy kiváló irodalmi példát, Beregi Tamás Egyszer egy kutya című regényét (2021), ami az ember és kutya, Bertram és Lulu kapcsolatát, a kutya megbetegedését és halálát, majd Bertram gyászát mutatja be megrendítő erővel.

Összefoglalás · A művészet feladata, hogy képessé tegye az embert a látható horizonton túli létezés megtapasztalására, az igazság és a valóság határainak kiterjesztésére és kifejezze mindazt, mely az emberi lélek legbensőbb, és leginkább megfejtésre vágyó tereiben lakozik. Ezáltal válhat eszközzé és segítővé a gyász folyamatában, hiszen ott is képes vigaszt nyújtani, ahol a tudománynak, filozófiának már nincsenek eszközei. A perinatális halál, a szülés és születés körüli veszteség az emberi elme számára felfoghatatlan tragédia, mely mélységéből fakadóan több alkotót is megihletett. Írásomban ezek közül Radnóti Miklós irodalmi-, Mundruczó Kornél filmművészeti-, valamint Thorma János képzőművészeti alkotását mutatom be, a perinatális gyász folyamatát meghatározó négy tényező alapján. Célom mindezzel, hogy a megélés, a megtapasztalás és a földi létből való kitekintés valóban eszközzé válhasson sebeink gyógyulásában.