PhD habil. egyetemi docens, mentálhigiénés szakember, hospice- és gyásztanácsadó
Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Magatartástudományi Intézet
okleveles ápoló, hospice szakápoló és koordinátor
PTE KK, palliatív mobil team koordinátor,
Magyar Hospice-Palliatív Egyesület, elnökhelyettes
Összefoglalás ♦ Magyarországon 1991 óta létezik a hospice ellátás és a társadalombiztosítás 2005 óta finanszírozza. Sajnos a Covid járvány időszaka erősen visszavetette a hospice osztályok és otthoni ellátók tevékenységét és azóta is sok nehézséggel küzdenek. Ennek eredményeként évről-évre csökken az otthoni hospice ellátók száma, pedig a súlyos betegséggel küzdő családok számára óriási segítség, ha otthon tarthatják a betegeket és ehhez megfelelő segítséget kapnak. 2023-ban a hospice otthonápolásban részesült betegek csaknem 54%-a otthon halt meg. Az intézményi ellátásban jelentősen növekedtek az esetszámok, az ágykihasználtság 15 %-kal növekedett. A hospice dolgozók elhivatottságát jelzi, hogy a nehéz munkakörülmények ellenére 2023-ban összesen 1168-an vettek részt a különböző (akkreditált és nem akkreditált) képzéseken.
Centre for Social Research Edith Cowan University, Australia
Centre for Social Research Edith Cowan University, Australia
Összefoglalás ♦ A gyász szakirodalmának egyik alaptétele, hogy minden gyászélmény egyedi és a lefolyása számos változótól függ, mint például a haláleset körülményeitől, a gyászoló személyiségétől, az elhunyttal való kapcsolatától, a támogatás meglététől vagy hiányától, valamint a különböző szociokulturális jellemzőktől. Ezzel párhuzamosan, szinte ugyanakkora hangsúllyal jelenik meg a szakmai diskurzusban a „normál” és a „komplikált” gyász közötti határvonal definiálására való törekvés. A két, egymásnak ellentmondó megközelítés paradoxonából adódó konfliktus három területen érhető tetten leginkább a tanatológia szakirodalmában: 1. a gyászelméletek dominanciájának vitatásában, 2. a gyász medikalizálásának problematikájában és 3. a gyásztámogatás hatékonyságának kérdéskörében. E cikk három javaslatot tesz ezen ellentéteken való túllépéshez: 1. a gyászolókkal kapcsolatban álló segítők, szolgáltatók, a tágabb közösség és maguk a gyászolók korszerű és szakszerű gyászedukációja; 2. a gyászfolyamat kontextusára vonatkozó és a gyásztámogatás gyakorlatát segítő kutatások szorgalmazása; 3. a gyásztámogatás során jelenleg használt intervenciók tanulmányozása, felülvizsgálata.