Váratlan szépség (Collateral Beauty)

(Forrás: hbowatch.com)

Hányféle veszteséggel szembesülhet az ember élete során ? Hogyan viseli el és hogyan tudja az életét ezek köré (újra) felépíteni? Miképpen segíthet a környezet visszatalálni a normális hétköznapokba? David Frenkel 2016-ban megjelent filmje, a Váratlan szépség ezeket a kérdéseket helyezi a fókuszba. Jóllehet a szereposztás is kiváló: Will Smith, Helen Mirren, Kiera Knightley, Kate Winslet, Edward Norton, és alakításaikban méltán tükröződik az eddigi hírnevük, mégis, a történet az, ami lebilincsel, elgondolkodtat, felszabadít.

Szeretet. Idő. Halál. Ezek a legfontosabbak fogalmak egy ember életében - fogalmazza meg Howard, a sikeres reklámszakember egy céges rendezvénye eseményén. Meg is magyarázza, hogy miért. Mindannyian vágyunk szeretetre, mindannyian azt kívánjuk, bárcsak több időnk lenne, és mindannyian félünk a haláltól. Látható, érezhető a karizma, életerő és energia, ami ezt az üzletembert jellemzi: tetterős, aktív, sikeres és kiegyensúlyozott férfi. Majd a következő képsorokban egy három évvel későbbi arcát látjuk, és csupán árnyéka korábbi önmagának. Egyetlen irodai tevékenysége a dominókból építeni, majd, amikor befejezte, egy kézmozdulattal ledönteni a felépített alkotást. Három barátja, cégtársa beszélgetéséből kiderül, hogy két éve elveszítette a gyermekét, és hat hónapja tért vissza dolgozni, de semmi nem érdekli a dominókon kívül (Az is érthetővé válik, majd, hogy miért.). Nem látja, hogy bajban van a cég, nagy bajban. El kell adniuk, ha azt akarják, hogy fennmaradjon, de ehhez a társaknak szükségük van bizonyítékokra ahhoz, hogy meg tudják mutatni, Howard, a főrészvényes komoly lelki problémákkal küzd. Ugyanakkor azt is remélik, valahogyan vissza tudják hozni barátjukat az életbe, amelyben most épp csak fizikailag van jelen.

Ehhez Whit, az egyik barát áll elő egy merész, majdnem lehetetlen, de annál ígéretesebb tervvel. Magánnyomozót fogadnak fel, aki révén megtudják, hogy Howard leveleket ír. A szeretetnek, az időnek és a halálnak. A levelek birtokában felkérnek három színészt egy kicsiny társulatból, hogy személyesítsék meg ezeket az absztrakt fogalmakat, lépjenek be Howard életébe, hogy valamilyen reakciót váltsanak ki a megtört, teljesen apatikus férfiból.

A színészek vállalják a szerepeket, így történhet, hogy először a Halál, majd az Idő, végül a Szeretet jelenik meg a férfi sivár életében, mintegy számon kérve rajta a levelekben írottakat. Belépve a férfi által megélt valóságba, sikerül elérni, hogy a regresszív állapot oldódjon a gyászoló apában. Ez először azt jelenti, hogy bemegy annak a gyermeküket gyászoló önsegítő gyászcsoportnak az egyik összejövetelére ahol már rengetegszer állt az ablak másik oldalán, az utcáról figyelve azt. De a csoportvezető kifejezett kérésére sem képes elmondani az első találkozás végén, hogy hívták az elveszített gyermekét, és hogyan halt meg. Kis lépésekre képes csupán alkalmanként. A gyászcsoportot vezető nő igyekszik segíteni neki, megfogalmazva saját élményeit, érzéseit és reflektál Howard érzelmeire is, mintegy kapaszkodót kínálva a következő lépésekhez. A férfi arról számol be neki, hogy igyekszik rendet tenni a fejében, de erre az a válasz érkezik, hogy a gyermekét veszítette el, és ezt soha nem lehet rendbe tenni.

Ám Howard barátai sem élnek veszteségek nélkül. Whit saját hibájából elvált, ami miatt a tinédzser korú lánya haragjával is szembe kell néznie, mindemellett szélütött édesanyja zárt és abszurd világával szembesül minden nap végén, hazatértekor. Claire a biológiai óra szorításában a gyermekvállalás vágyának talán megvalósíthatatlan voltával szembesül, míg Simon egy gyógyíthatatlan betegség kiújult, s immár végső stádiumában kell, hogy az eltávozásra készüljön, miközben szép feleség, kisgyermek és sikeres karrier jellemzi életét. Életleckék mindhármuknak. A szeretet, az idő és a halál leckéje. Olyan leckék, amelyekre Howard, mélységes gyásza ellenére sem marad közömbös, látja, érzékeli őket.

Szeretet. Idő. Halál. Minden mindennel összefügg. Az érzelmileg hangsúlyosabb karácsonyi időszakban játszódó események jól példázzák, mennyire sérülékenyek tudunk lenni egy olyan világban, ahol látszólag ezek a fogalmak kevéssé kerülnek előtérbe, ahol ilyen mélységekig nem merészkedünk a mindennapokban. Mindaddig, amíg nem marad más választásunk és valahogyan reagálnunk kell. Hogy észrevehessük a váratlan szépséget. Mi a váratlan szépség? Nehéz kérdés. A film talán egyfajta választ ad rá... Szeretettel ajánlom.