PhD egyetemi docens
DE BTK Pszichológiai Intézet
Személyiség-és Klinikai Pszichológiai Tanszék
PhD hallgató
DE BTK Pszichológiai Intézet
Személyiség-és Klinikai Pszichológiai Tanszék
Összefoglalás · A demencia tünetegyüttes kifejezés különböző hátterű, előrehaladó és visszafordíthatatlan leépülési folyamatra utal. A leépülés közös jellemzője, hogy elsősorban a megismerő – kognitív – funkciókat érinti, amelynek következtében az érintett személy egyre nehezebben képes az önálló életvitelre, szociális alkalmazkodásra és fokozatosan egyre nagyobb támogatást, gondozást, ápolást igényel. Demencia bármely életkorban kialakulhat, de az időskori demenciák a leggyakoribbak és a társadalmak elöregedésével egyre növekvő terheket rónak a családokra, hozzátartozókra és a gondozó szolgálatokra. Az időskori demenciák nem jelennek meg közvetlen halált okozó betegségként, de egyértelműen megrövidítik az élettartamot. Idősotthonokban a demencia – más befolyásoló tényezőktől függetlenül is – mortalitási kockázati faktornak számít. Tanulmányunkban a demenciával kapcsolatos életvégi döntések, gondozói, ápolási kihívások és megoldások egyéni, családi, szociális és etikai szempontjait tekintjük át, kitérve a haldoklással, palliatív ellátással kapcsolatos kérdéskörökre. Kiemelten foglalkozunk a gondozó családtagok, hozzátartozók támogatásának és felkészítésének mentálhigiénés lehetőségeivel, tekintve hogy a kliensek mellett a stressz őket terheli és a kiégés leginkább őket veszélyezteti.
PhD hallgató
ELTE TaTk, Szociológia, Interdiszciplináris Társadalomkutatások Doktori Iskola
Összefoglalás · A demenciával élők gondozása nagy kihívás a családok számára, mivel ebben a helyzetben a kritikus pont az, hogy egy közeli családtag válik gondozóvá. Ez egy hosszú utazás együtt egy ismeretlen labirintusban, ahol a közeli családtag egyre inkább távolodva fokozatosan idegenné válik. A gondozó családtagok a viselkedési problémákkal és a folyamatos vesztességekkel szembesülve nem rendelkeznek tapasztalatokkal, miközben nap mint nap szembe kell nézniük tehetetlenségükkel, a remény elvesztésével. Gyakran hitük, régi emlékeik, a szeretet és az emberi méltóság tiszteletben tartása ad erőt nekik. Végső soron a családnak a megküzdés során rendelkezésre álló erőforrásai azok, amelyek meghatározóak az intézményi elhelyezés kapcsán zajló döntési folyamatokban.