Összefoglalás ♦ A hajléktalan emberek rossz egészségügyi állapota és a szociális munkások saját tapasztalatai is igazolják, hogy a velük folytatott segítő munka egyre gyakrabban az ügyfél halálával ér véget. Magyarországon mindeddig nem született átfogó kutatás arról, hogy élik meg a hajléktalanellátásban dolgozó szociális munkások az ügyfeleik halálát vagy az életvégi állapot kísérését, milyen szerepet vár el tőlük az intézményrendszer és milyen saját szükségleteik, szerepvállalásaik vannak. Ezt a hiányt kívánja legalább részben pótolni a jelen tanulmány, melyben egy esetkezelő szociális munkás megéléseit tártam fel egy lakója kórházba kerülésétől a halálán át egészen a temetéséig, beemelve a sorstársak szempontjait is. Az esettanulmány megmutatja, hogy a témával mihamarabb foglalkozni kell, intézményi válaszok kidolgozására van szükség, nemcsak a hajléktalanellátásban, hanem más területeken dolgozó szociális szolgáltatók esetében is.