Összefoglalás ♦ A hajléktalan emberek rossz egészségügyi állapota és a szociális munkások saját tapasztalatai is igazolják, hogy a velük folytatott segítő munka egyre gyakrabban az ügyfél halálával ér véget. Magyarországon mindeddig nem született átfogó kutatás arról, hogy élik meg a hajléktalanellátásban dolgozó szociális munkások az ügyfeleik halálát vagy az életvégi állapot kísérését, milyen szerepet vár el tőlük az intézményrendszer és milyen saját szükségleteik, szerepvállalásaik vannak. Ezt a hiányt kívánja legalább részben pótolni a jelen tanulmány, melyben egy esetkezelő szociális munkás megéléseit tártam fel egy lakója kórházba kerülésétől a halálán át egészen a temetéséig, beemelve a sorstársak szempontjait is. Az esettanulmány megmutatja, hogy a témával mihamarabb foglalkozni kell, intézményi válaszok kidolgozására van szükség, nemcsak a hajléktalanellátásban, hanem más területeken dolgozó szociális szolgáltatók esetében is.

Összefoglalás ♦ Az elhunyt tárgyi hagyatékának felszámolása szinte mindenkit érintő feladat. Ez a rövid tanulmány nem érinthet minden olyan kérdést, amely a hagyaték felszámolásának mentális hatásával foglalkozik, inkább azt a célt szolgálja, hogy a lehető legtöbb kérdéskört, szakterületet megnevezze ezzel kapcsolatban. Legfontosabb megállapítása az, hogy a gyásztakarítás elmaradása mentális szempontból diagnosztikus értékű lehet, illetve maga a folyamat – akár mentálhigiénés szakember részvételével – segítheti a gyász „helyreállítási tevékenységét” (Shut & Stroebe, 2018.).

Összefoglalás ♦ Kutatásunk célja a szenvedélybeteg családban felnőtt gyermekek veszteségeinek feltárása és gyászfolyamatuk alakulásának mélyebb megértése. Vizsgálatunkban 16 félig strukturált interjút készítettünk olyan személyekkel, akiknek egyik vagy mindkét szülője érintett volt a problémás alkoholhasználatban, és az egyik szülő halálesete óta legalább 2 év eltelt. Az interjúk szó szerinti átírása után az írásos beszámolók elemzését a tematikus analízis módszerével végeztük. Jelen tanulmányban azokat a témákat mutatjuk be, amelyek az interjúalanyok veszteségfeldolgozási sajátosságaival és a sorstársaknak szóló legfontosabb üzeneteik bemutatásával kapcsolatosak.

a teljes cikk pdf formátumban

Összefoglalás ♦ A vágyott gyermekáldás elmaradása, a hosszan tartó kezelések, a kapcsolódó testi és pszichés terhek egzisztenciális válságot idézhetnek elő az érintett pároknál. A tanulmány célja egy új fogalom, a diádikus cselekvési potenciál bevezetése és elméleti megalapozása, amely a párkapcsolati értelemkeresés logoterápiás, reményelméleti és diádikus megközelítésű integrációjára épül. Három fő pilléren nyugszik az elmélet: Frankl logoterápiáján és beállítódási értékein, Snyder reményelméletének kognitív-motivációs modelljén, valamint Bodenmann diádikus megküzdés elméletén. A személyes hatóerő (agency) és a megoldási utak (pathways) közös, értékalapú aktiválódásaként értelmezi a krízishelyzetet átélő pár egzisztenciális válaszképességét. A fogalom empirikus megalapozását 14 mélyinterjú és az ahhoz kapcsolódó kérdőíves vizsgálat adja, amelyek a termékenységi krízis különböző megélési mintázatait vizsgálják. A tanulmány támpontokat ad a termékenységi nehézségben gyászt és veszteséget feldolgozó logoterápiás szemléletű egyéni- és párkonzultáció számára.