KHARÓN

Thanatológiai Szemle

elektronikus folyóirat

Tartalom

XXIX. évfolyam

2025/4

Könyvajánló


 VINCZEFFY ÁGOTA
VINCZEFFY ÁGOTA

mentálhigiénés segítő, gyászkísérő

agota.vinczeffy@gmail.com

Vakok Állami Intézete, Budapest

Barát József

Paraván mögött - az élet vége Magyarországon

Cser Kiadó, 2025
208 oldal

Barát József: Paraván mögött - az élet vége Magyarországon

Átfogó tájékoztatást, fontos támpontokat és hatékony segítséget kap az az olvasó, aki Barát József Paraván mögött - Az élet vége Magyarországon c. könyvéhez fordul életvégi döntéseket előkészítendő, megkönnyítendő. A szerző interjúalanyai az egészségügyi szakterületek széles spektrumának, valamint a jogi szakmának jeles és hiteles képviselői, többek között Hegedűs Katalin tanatológus egyetemi docens, Svéd Tamás intenzív terápiás orvos, Bodoki György onkológus, Stánicz Péter ügyvéd. A szerző saját édesanyja, valamint Karsai Dániel alkotmányjogász betegségéből és méltatlan szenvedéséből kiindulva elsősorban az eutanázia kérdését illetően vár állásfoglalást az illetékesektől.

A válaszok több évtizedes tapasztalatra épülően bölcs és alázatos élet- és halálszemléletet tükröznek. Felhívják a szerző és az olvasó figyelmét számos olyan kérdésre, aminek még az “eutanázián innen” prioritást kell kapnia.

Már akkor megtesszük az első lépést, amikor elolvassuk Barát József könyvét. A könyvben olvasottak ugyanis bizonyára elgondolkodtatnak bennünket azon, hogy vajon elég egészségtudatosan élünk-e? Járunk-e rendszeres orvosi kontrollokra és ezzel kézben tartjuk-e egészségünket, amennyire tőlünk telik? Követjük-e, hogy a hozzátartozóink is hasonlóan tesznek-e? Másodszor: tájékozódtunk-e arról, hogy az egészségügyi törvény milyen orvosi kezeléseket - vagy azok korlátozását - illető önrendelkezést tesz lehetővé, milyen módon, és kívánunk-e ezzel élni magunk, illetve kívánnak-e családtagjaink. Ez utóbbihoz is kapunk támpontokat a könyvből. Harmadszor: mi az álláspontunk azokat az életvég szakaszában felmerülő fogalmakat és lehetőségeket illetően, amiket Barát József és interjúalanyai felsorakoztatnak: úgy mint hospice, palliatív ellátás, palliatív szedáció, stb. Végül, a könyvben olvasottak birtokában kellően informáltak leszünk ahhoz is, hogy a különböző véleményeket mérlegelve új megvilágításból, árnyaltabban tekintsünk az eutanázia kérdésére is, és átfogóbb tudással rendelkezzünk ahhoz, hogy döntéshozóinkat - lehetőségeinkhez mérten - megfelelően tudjuk orientálni a törvényi- és egészségügyi rendszerhiányosságok orvoslásábanz. Bokorovics Tímea hospice-koordinátort idézve „igazán jó az lenne, ha a hatékony palliatív ellátás mindenki számára elérhető lenne, és az emberek tudnák: bármi történjen is, lesz, aki gondoskodik a szenvedésük enyhítéséről” (172.o.)

Barát József elhatárolódik a halál kérdését körülvevő transzcendenciától. Ez a hozzáállás tudatos választás, és bőven áll rendelkezésre filozófiai és más szakirodalom azok számára, akik igénylik. A könyvnek épphogy erénye az itt-és-most kézzelfoghatósága, gyakorlatiassága, racionalitása. Az interjúk során számos olyan szervezet és más, az életvég kérdésével foglalkozó fórum neve is elhangzik, amelyekkel érdemes ismerkedni és konzultálni: ilyen a Méltóságért Alapítvány, az Életvégi Tervezés Alapítvány, a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület, a Kharón Thanatológiai Szemle - ezek nevét olvasás közben feljegyezhetjük, míg a szakirodalmi hivatkozások lábjegyzetben is szerepelnek, így könnyen visszakereshetők.

Ajánlom a könyvet minden Magyarországon élő halandónak. Azon túl, hogy segítséget nyújt az átmenet kezeléséhez, a tanatológia szakirodalmának gyöngyszemeihez hasonlóan azzal az előrevivő “mellékhatással” is jár, hogy aki a halállal foglalkozik, minőségibb életet teremthet maga és hozzátartozói számára.

Vinczeffy Ágota
mentálhigiénés segítő, gyászkísérő
Vakok Állami Intézete, Budapest
agota.vinczeffy@gmail.com