Összefoglalás ♦ A halállal, haldoklással kapcsolatos témák megbeszélése általában nehézségeket okoz. Kérdőíves kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy a palliatív ellátási igényű betegekkel foglalkozó egészségügyi ellátók tapasztalatai szerint milyen tényezők nehezítik, illetve segítik az életvégi ellátás megbeszélését a családokban, valamint az egészségügyi ellátók, a betegek és a hozzátartozók között. A válaszadók szerint a családon belüli megbeszélést elsősorban a hozzátartozók tehetetlenségérzése, félelmei nehezítik, míg a fő segítő tényezők az őszinte családi légkör, a beteg határozott kívánalmai és nyitottsága az életvégi témák iránt. Az egészségügyi ellátóknak a betegekkel és a hozzátartozókkal történő megbeszélései során nehezítő tényező, hogy a hozzátartozók nehezen fogadják el az előrehaladott stádiumot és a rövid prognózist, a betegek pedig sokszor nincsenek is tisztában ezekkel. Fontos segítő tényező a beteg és az ellátók között kialakult jó kapcsolat és a pszichés támogatáshoz való hozzáférés. Az életvégi megbeszélés többszereplős kommunikációs folyamat. A multidiszciplináris team-munka az életvégi kommunikáció területén pozitív hatású, ha erre az ellátók megfelelően felkészültek. A fontosnak tartott megbeszélések elősegítése érdekében támogatni kell a betegeket, a hozzátartozókat és az ellátókat, különösen az érzelmi reakciók kezelésében. A hozzátartozók bevonása az életvégi kommunikációba a későbbiekben segítő tényezőként jelenik meg.

Összefoglalás ♦ A daganatos betegséggel járó veszteségek nem csupán a fizikai egészség elvesztését jelentik, hanem mélyreható változásokat idéznek elő az önazonosságban, az életminőségben és a társas kapcsolatokban is. Az előgyász (anticipatory grief) egy sajátos, a halál bekövetkeztét megelőző gyászfolyamat, amely az onkológiai betegek, hozzátartozóik és az őket ellátó egészségügyi szakemberek körében is markánsan megjelenik. A szakirodalom szerint az előgyász segíthet a veszteséghez való alkalmazkodásban, azonban a kutatási eredmények nem egységesek abban a tekintetben, hogy milyen mértékben enyhíti vagy éppen súlyosbítja a későbbi gyászfolyamatot. A tanulmány az onkológiai betegek és családtagjaik veszteségélményein keresztül ragadja meg az előgyász témakörét, és röviden felvillantja i a betegséggel járó veszteségek néhány olyan aspektusát, melyek a szakemberek számára is hasznosak lehetnek a jobb betegellátás mellett saját mentális egészségük megőrzése érdekében is.

Összefoglalás ♦ Írásomban egy 240 fős online kérdőíves kutatás eredményeiről számolok be, melyet 2024-ben a social média felületen közzétéve végeztem, a kitöltők személyére vonatkozó megkötések nélkül. A kérdőív a válaszadók halálhoz és a gyászhoz fűződő viszonyulását, a hospice ellátásról és az életvégi tervezésről való ismereteit és az életvégi döntésekről alkotott véleményeit mérte fel. Az eredmények alapján a megkérdezettek fele rendelkezik releváns ismeretekkel a hospice ellátást illetően. Az életvégi tervezéssel kapcsolatosan a válaszadók csekély része informált, ez egyben felhívja a figyelmet a témával kapcsolatos ismeretterjesztésre vonatkozó törekvések fontosságára. Az életvégi döntésekkel kapcsolatos válaszok alapján világossá vált, hogy nagyon erős igény mutatkozik az orvos-beteg kommunikáció természetének megváltoztatására.

Összefoglalás ♦ A pszichológiában önálló kutatási területté vált a környezetpszichológia, amely azt vizsgálja, hogyan hat a környezet az egyes ember érzelmeire, gondolataira, viselkedésére. Ebbe a sorba illeszkedik az időskori selejtezés témája is. Az időskori selejtezés olyan módszert jelent, amely a felesleges tárgyaktól való megszabadulással, a fizikai rendrakással segít felkészülni a végső eltávozásra. Része az életvégi tervezésnek, lehetőséget teremt arra, hogy saját és/ vagy a hozzátartozókkal közös döntéssel az idős vagy halálra készülő személy a számára fontos és kedves tárgyait megfelelő helyre adja még életében, illetve búcsút vegyen mindattól, ami feleslegessé vált az évek folyamán. A búcsúzás folyamatos, minden egyes tárgy sorsának eldöntése lélekben közelebb vihet az elmúlás elfogadásához. A 21. században sarkalatos kérdéssé vált az online térben található „lábnyomok” sorsa is. Jó, ha erről is időben születik döntés, a hozzátartozók így biztosak lehetnek abban, hogy hozzájuk vagy másokhoz azért kerültek bizonyos tárgyak, mert az élete befejezésére készülő személy ezt így akarta. Az illető halála után pedig nem kell sok, számukra használhatatlan dologtól megszabadulniuk, ami miatt nehezebben élik meg a veszteség érzelmi oldalát.