PhD egyetemi docens
BGE KKK Társadalomtudományi Intézet
Európa Könyvkiadó, 2020
232 oldal
Rászakadt a magány az emberekre, hirtelen sok lett a szabadidő, mégis rendkívül kevés a kimozdulási lehetőség. Persze az élet megy tovább, ki kell menni a „kisházba”. Ilyenkor ugyanúgy, mint mindig (a szerző fordulatával élve): szeretőjétől búcsúzkodik a férfi, büntet a parkolóőr, a virágláda is üres, ültetésért kiált, tavasz van. Ahogy Háy rávilágít a helyzet groteszk magyarázatára: állástalan lett még a pincér is, hiszen ilyekor nem tanácsos kimenni. Milyenkor? – teszi fel a kérdést joggal az olvasó.
Olyankor, amikor karantén van, bezárt-lezárt az ország; otthon maradt mindenki, pizsamában, saját konyhaasztalánál tanult az iskolás, bezárkózva a kisszobába „meetingelt” apu, otthon írt az író, pizsamában. S közben kérdések sora, mint például: ’Apu, ültetsz majd virágot a teraszra Te is?’. E ponton támad olyan érzése az olvasónak, hogy a
A szerző saját karanténvilágába invitálja az olvasót. Az átlagember életének mindennapjaiba, amikor az egész világ egyszerre éli át a jelen helyzet korlátait, azonban mindenki számára más és más fejezeteket teremt meg. Felsejlik a mély életbölcseleti kérdés: függ cselekedeteinktől a jövő, létezik predesztinált élet vagy csupán a véletlenek sorozata mindez?
Egy napló-szerű kötetben, ahol olyan napokhoz van rendelve az eseménysor, ami szorosan együtt jár a karantén-intézkedések valós napjainak történéseivel, jogosnak tűnhet a kérdés. Mi változott, miért nem ugyanaz ültet virágot idén, mint korábban ültette? Miért megy a napló szereplője kirándulni, amikor semmi sem olyan már, mint régen? Miért és kit tol át a két férfi az intenzívre az „utolsó órán”? Mire gondolhat? A karantén módosította a világot, s Háy szerint a hasmenés és rossz lehelet is előjelezhet valami testben megbúvó rosszat. Napról-napra és óráról-órára követhetjük végig ezt az életszakaszt: „Emlékezet nélkül mégis elveszünk, ahogyan felejtés nélkül is.” (35.o.)
A kötetben a gondolatok origójához térünk vissza, s az időbeli visszatekintések, a párbeszédek, a jövőről alkotott képsorok, képzelgéssé, vágyakozássá válnak főhősünk számára. Hiszen a jelenből mindig jövő lesz, azonban nem tudhatjuk, hogy az az általunk idealizált formában jön-e el. S miért szerepel járvány idején a kórházi folyosón várakozásban eltöltött nap visszatérő leírása ebben a naplószerű, mégis önvallomásnak, terápiás írásnak tűnő szövegben? Ki gyógyul és miből, mi nem lesz olyan többé, mint régen volt? „Milyen kicsiken múlik, hogy élet vagy nemélet, mondjuk úgy, véletleneken.” (193.o.)
Bár nem csak ez a mondat sejteti csupán, hogy akiről álmodik naplónk hőse, az többé nem támad fel úgy, mint a szél, a feltámadó tenger. Sok a kérdés, a kötet végén felsejlik a magyarázat: egy társ, feleség, a családi tűzhely melegét biztosító anya nincs többé. Ő várta a zenét az utolsó órán, az ő betegsége, végén már hiánya szövődik a karantén-lét izolált világába.
Dr. Zelena András Ph.D. tanszékvezető docens BGE KKK Társadalomtudományi Intézet
dr.zelenaa@gmail.com
Karagits Kíra egyetemi hallgató, BGE KKK
egyetemi hallgató
Budapesti Gazdasági Egyetem KKK
Corvina Kiadó, 2020
280 oldal
Tabudöntő, érzékeny témát tárgyaló kötetet vehet kézbe, aki A halál életkérdés c. kötetet választja a könyvesboltok polcáról, hiszen a méltóságban meghalás, az emberi élet végességével kapcsolatos elkerülhetetlen kérdésekre keresi a választ. Teszi e kötet mindezt laikus kérdezői attitűddel, s ad ezekre értő és érzékeny választ a közel 20 éve a hospice ellátásban haldoklókat segítő szakpszichológus, Biró Eszter.
Ahogyan minden család egyedi történetet tudhat magáénak, úgy a végstádiumú betegséggel küzdő emberek halálának körülménye, módja és hogyanja is hasonlóan differenciált. A békés, szép halál lehetőségének etikai, orvosi és pszichológiai aspektusai már megjelentek Hegedűs Katalin Létezik-e jó halál? (2017) c. kötetében. A felmerülő kérdések sorának Zelena András Orvosi Hetilapban megjelent tanulmánya szerint „számos oka van: a haldokló és/vagy családjának hárító magatartása, azon társadalmi tabuk, melyeknek több oka lehet: „stigmák, amelyek az elmúlással és haldoklóval, s mi több, a gyászolókkal is kapcsolatosak.” (Zelena A, 2017)
A halál életkérdés kötetben a Magyar Hospice Alapítvány mindennapjainak széles körben való ismertetése, a szakpszichológus és az ellátó team munkájának, feladatainak közkinccsé tétele kiváló eszköz a laikus érdeklődők kérdésének megválaszolására. Ezen kérdések között merül fel a testi tünetek csillapítására, palliációjára irányuló feladatok részletgazdag bemutatása is. Ezt a komplex egészségügyi ellátást egészíti ki a testi-lelki ellátás, a lehető legméltóságteljesebb utolsó időszak megteremtése mind a beteg, mind hozzátartozói számára. Bérczes Tibor író-műfordító őszinte és szívbe markoló kontextusba helyezve teszi fel kérdéseit. A halál és gyász, a hospice fókuszán kívül sok más olyan kérdést is felvet, amelyet mind a terminális állapotú beteg, mind az ő hozzátartozói feltehetnek. A kötetben rendkívüli hangsúly helyeződik az emberi oldal megvilágításra, az értő és őszinte kommunikáció ismertetésére.
A kötet olvasói számára Biró Eszter szavaiból felsejlik a bizonyosság, miszerint „három lábon” áll a hospice ellátás, amelynek elemei: a beteg, a hozzátartozó és az ellátó team közötti nyitott kommunikáció. Egy optimálisabb életvégi szakasz lezárásához vezethet mindez, így válik a tabu nyitott kérdéssé mind a beteg, mind hozzátartozói számára.
A végstádiumú beteg esetében a hospice-ban nem az élettartam meghosszabbítására való törekvés az alapvető cél, hanem a mindennapok könnyebbé tétele. A megmásíthatatlan tény, miszerint szerettünkön már nem segíthetünk, hamarosan elhagy bennünket, sokakban magányos gondolatokat ébreszt. ’Mennyi ideje van még hátra a szerettemnek?’ summázza a hozzátartozói kérdést Biró Eszter, és értő válaszaival próbál könnyíteni a hozzátartozó szenvedésén is. A szakpszichológus anonim történeteiből megismerhetjük az emberi gondviselés határtalanságát, valamint az elkerülhetetlen valóságát múlandó létünknek. Nehéz, könnyekkel terhelt olvasmány vár a kedves olvasóra, azonban a kételyek és kérdések megválaszolása örömmel tölt majd el mindenkit, aki úgy dönt, kezébe veszi e kötetet.
Irodalom:
Hegedűs K. (2017) Létezik-e jó halál? Budapest, Oriold és Társai Kiadó
Zelena A. (2017): A komplikált gyász felismerése az orvos szemszögéből. Orvosi Hetilap 158 (36): 1426-1431.
Karagits Kíra egyetemi hallgató
BGE KKK Társadalomtudományi Intézet
kkaragits@gmail.com