KHARÓN

Thanatológiai Szemle

elektronikus folyóirat

Tartalom

XXIV. évfolyam

2020/3

Könyvajánló

DR. ZANA ÁGNES
DR. ZANA ÁGNES

egyetemi docens

Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar, Magatartástudományi Intézet

BAKÓ TIHAMÉR - ZANA KATALIN

Transgenerational Trauma and Therapy. The Transgenerational Atmosphere

Routlege Kiadó, 2020

Bakó Tihamér, Zana Katalin - Transgenerational Trauma and Therapy. The Transgenerational Atmosphere. című könyvének fedlapja

Bakó Tihamér (pszichoterapeuta, kiképző pszichoanalitikus) és Zana Katalin (pszichoterapeuta, pszichoanalitikus) könyve 2020 tavaszán jelent meg a Routledge kiadó gondozásában. A magyar kiadás 2020 őszére várható, a Medicina Kiadó gondozásában. A könyvhöz az egyik előszót a nemrég elhunyt Erős Ferenc, a pécsi egyetem professzora, külföldön is ismert és elismert szociálpszichológus, a másik előszót Nancy R. Goodman, New York-ban élő kiképző pszichoanalitikus, ugyancsak a transzgenerációs traumával foglalkozó elismert szakértő írta.

A könyv fókuszában az egyének egész csoportját érintő, kollektív társadalmi traumák lélektani hatásai állnak, vagyis amikor a traumatizáltak csoportosan élik át azt, hogy a környezet közömbös, nem akar hallani az őket ért bántalomról, sőt extrém esetben támogatja a bántalmazást, a népirtást. Az emberi közösségből való részleges vagy teljes kirekesztődés feldolgozhatatlan trauma, amely később generációkat kísér és kísért.

A könyv a trauma transzgenerációs lélektani hatásait és az ezzel folytatott klinikai munkát mutatja be, új elméleti keretet kínálva a transzgenerációs trauma megértésére. A Transzgenerációs Atmoszféra olyan originális koncepció, mely lehetőséget ad számos ismert jelenség új elméleti keretben, egymással összefüggésben való megértésére, így értelmezhető benne a trauma első generációra kifejtett lélektani hatása, a transzmisszió módja, a transzgenerációs trauma örököseiben megjelenő lélektani hatások mint a szorongás, harag, bűntudat és a terápiás sajátságok.

Számos fontos szakkönyv és kutatás született korábban is a témában, amely leírta a transzgenerációs traumára jellemző lélektani jellegzetességeket és terápiás sajátosságokat. A Transzgenerációs Atmoszféra azonban gyökeresen új és forradalmi abban a tekintetben, hogy ebben az új mélylélektani modellben az is értelmezhető, hogy mindez, vagyis az előző generációk élményvilágának döntően tudattalan, szavak nélküli megosztása, továbbadása, vagyis a transzmisszió miként történik. A koncepció a pszichoanalitikus irodalmon belül is unikum abban a tekintetben, hogy pszichoanalitikus módszertannal, az egyéni mélylélektani folyamatokból kiindulva kísérli meg, hogy csoportfolyamatokat értelmezzen. Új abban a tekintetben is, hogy az egyéni lélektani folyamatok megértésekor figyel azokra a – sokszor szavakban meg nem fogalmazott – élményekre, amit nem maga az egyén élt át, feltételezve, hogy a transzgenerációs élmények mélyen befolyásolják az egyén kapcsolatait, a világhoz való viszonyát.

A Transzgenerációs Atmoszféra gazdag klinikai anyaga és a módszertani javaslatai révén hasznos lehet a klinikumban dolgozó szakemberek számára. A Transzgenerációs Atmoszféra, mint elméleti koncepció ugyanakkor a pszichoanalitikus, pszichodinamikusan gondolkodó olvasón túl megszólít valamennyi transzgenerációs traumával foglalkozó szakembert – például a szociológusokat, filozófusokat, antropológusokat, történészeket, irodalmárokat –, de akár a laikus érdeklődőt is.


Dr. Zana Ágnes kulturális antropológus, családterapeuta, egyetemi docens, Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar Magatartástudományi Intézet
zana.agnes@med.semmelweis-univ.hu


 BARCS KRISZTINA
BARCS KRISZTINA

pszichológus, hobbifestö és -író

barcskriszta@gmail.com

BARCS KRISZTINA

Az Álomszövő

Tarandus Kiadó, 2020
172 oldal

Barcs Krisztina Az Álomszövő című könyvének fedlapja

Az Álomszövő című könyv szerzője szerencsés ember: egy egész évnyi alkotói szabadságot tölthetett Japánban, amely idő alatt – egyéb fontos elfoglaltság híján – elkezdte papírra vetni az első sorokat. Akkor még nem tudta, hogy ebből regény lesz, és azt sem, hogy miről fog szólni, csak menetközben – nagyjából félúton – jött rá, hogy az írás voltaképpen egy, a saját életében bekövetkezett súlyos tragédia feldolgozását segíti. Hosszú évekig egyfajta öngyógyításképpen vette fel hát újra és újra a történet szálait, újra és újra elsírva, elsiratva a történteket, csiszolgatva, fésülgetve emlékeket, álmokat, gondolatokat… Mindezen folyamatokból tíz év alatt kerekedett ki egy olyan regény, amely végül messze túlnőtt a szimpla öngyógyításon. Története arra hív, hogy mint egy kaleidoszkópba, tekintsünk bele az álmok sokszor kuszának tűnő, ám korántsem kibogozhatatlan világába, és vegyük észre, ismerjük fel, hogya tudatalattinkban milyen csodálatos gyógyító erő, bölcsesség – és milyen félelmetes mélységek rejlenek. És, hogy minden fájdalom ellenére az élet mégis szép.

Az éjszakai álmok és a nappali ébrenlét tudatossága váltakozik a könyvben, melynek történetvezetése sokrétű szövedék, ezért az elején igényel némi türelmet az olvasótól. Ám végül a szálak összerendeződnek, s utólag rátekintve már olybá tűnik, mintha mindig is a helyükön lettek volna – hasonlóan ahhoz, ahogy az életünk sokszor érthetetlen történéseit is csak utólag tudjuk valamiféle értelmes egészbe rendezni magunkban.

A kiadvány egyes fejezeteit a szerző álomszerű, szimbolikus festményei kísérik, melyek tartalmilag és érzelmi, intuitív szinteken is szorosan kapcsolódnak a történethez.

A regény hősnője, a Régésznő felébred egy reggel, kikászálódik az ágyból a párja mellől, kávét főz, s álomtól kótyagos gondolatai lassan a rá váró izgalmas feltárásokra terelődnek. Eközben talán ő sem sejti, hogy amikor egy-egy mozgalmas nap után álomba szenderül, a tudatalattija vetítővásznán útra kel énjének egy elfeledett része, hogy hasonlóképpen érdekfeszítő felfedezéseket tegyen…

Ha az olvasó elgondolkodott már azon, hogy vajon mi történik a tudatalattijában, míg napközben jön-megy, dolgozik, beszélget vagy épp töpreng az élet dolgain, akkor megfelelő könyvet tart a kezében: a regényt olvasva tanújává válhat annak, ahogy egy ember életének örömeit-csalódásait, sorsának megrendítő fordulatait, útkeresését és felismeréseit visszhangozzák (vagy épp vetítik előre) az álmok, a maguk titokzatos szabályszerűségei szerint. Ebben a szimbolikus világban az értő szem előtt megmutatkozik a tudattalan misztikus, sokszor félelmetes és érthetetlen bölcsessége és gazdagsága; a múlt, jelen és jövő egy gyűjtőpontba nyalábolódik és olykor, egy-egy tovatűnő pillanatra mintha felderengene a Sorsot formáló erők szövedéke is.

Az Álomszövő egy meredek fejesugrás a tudatalatti rejtelmes világába, egy álmokon és életeken átívelő utazás, amely a tudat és a tudattalan egymással lejtett, szédítő táncát mutatja be; egy olyan ember sorsán keresztül, aki kénytelen volt szembenézni az élet végességével. Útikönyv mindazoknak, akik szeretnek a lélek mélyrétegeiben kalandozni, és gyógykönyv mindazoknak, akik ilyen vagy olyan módon, de kezet ráztak már a Halállal.

Nemcsak a psziché, hanem az igazság és a megismerés természetéről, az emberi létezés rejtelmeiről is kérdez a könyv, és válaszol az álmok sajátos, szimbolikus – sokkal inkább a szívünkkel érezhető, mint az eszünkkel érthető - nyelvén.

A regény 2020 októberében kerül a boltokba, online megrendelhető itt: tarandus.hu

Barcs Krisztina
pszichológus, hobbifestő és -író
barcskriszta.hu
barcskriszta@gmail.com