Egy bölcs, idős hölgy ír nála fiatalabbaknak arról, miért és hogyan érdemes felszámolni az egész életünkben összegyűjtött hagyatékunkat. Hová kerüljenek a kerti szerszámok, a ruhák és a családi fotók? Felületesen böngészve a kis kötetet, rengeteg praktikus tanácsot olvashatunk a selejtezés módjairól, ha kisebb lakásba költözünk. Azonban sokkal mélyebb rétegei vannak a könyvnek. Ugyanis azt hisszük, hogy örökké élünk, és mindig halogatjuk a végső rendrakást. Pedig a szerző azt sugallja: előre kellene gondolkodnunk az elmúlásról, rendet rakni magunk körül és a lelkünkben is, hogy méltó módon felkészülhessünk a végső útra. Mindezt irigylésre méltó könnyedséggel és szellemességgel teszi: úgy ír súlyos témákról - öregségről, búcsúzásról, veszteségről, halálról -, hogy elfelejtjük azt a görcsös nekiveselkedős, kiöltözéses hozzáállást, ami nálunk a Halottak napja körül annyira jellemző pl. a televízió bemondói körében. Az idős kor Margareta Magnusson számára nem szomorú, fájdalmas időszak, hanem az örömteli öregedés, a szépen emlékezés dicsérete.