Ahelyett, hogy eltávolítanánk tőlük a fájdalmukat, vezessük őket közelebb hozzá.

A veszteség az élet elkerülhetetlen része; minden percben 108 ember hal meg világszerte. Mit kell tennünk olyankor, amikor egy szerettünk valamilyen veszteséget gyászol? – ez a kérdés épp olyan zavarba ejtő, mint ahogy az a tény is, hogy nincs egy konkrét válasz rá.

Robert Stolorow (PhD) pszichoanalitikus megosztotta véleményét a Thrive Global olvasóival, miszerint a szokásos stratégiánk az ilyen helyzetek megközelítésére épp az ellenkezője annak, amire az embereknek valójában szükségük van. Az alábbi interjúban Stolorow, aki többek között a Trauma and Human Existence: Autobiographical, Psychoanalitic, and Philosophical Reflections (Trauma és emberi létezés: Autobiografikus, pszichoanalitikus és filozófiai reflexiók) (2007) című könyv szerzője, arról beszél, hogy az embereknek a vigasztalás helyett sokkal inkább arra van szükségük a fájdalmas helyzetekben, hogy összekapcsolódjanak az érzésükkel, kapcsolatba kerüljenek a fájdalommal. Beszél továbbá arról is, hogy a gyász folyamatának nincs meghatározott menetrendje, és hogy lehet, hogy téves elképzelések élnek az emberekben a traumából való gyógyulásról.

Az alábbiakban az interjú tömörített és szerkesztett változatát olvashatják.