KHARÓN

Thanatológiai Szemle

elektronikus folyóirat

Tartalom

XVIII. évfolyam

2014/2

Színdarab ajánló


 MARTON JÁNOS
MARTON JÁNOS

jnsmarton@gmail.com

HAPPY ENDING - zenés színdarab a rákbetegségről

Happy Ending (Orlai Produkció, Medicin Kft)
Szerző: Anat Gov
Fordító Zöldi Gergely, Dramaturg: Miklós Melánia
Rendező: Gergye Krisztián

Főszereplők: Hernádi Judit, Fekete Ernő, Margitai Ági, Hegyi Barbara, Bánfalvi Eszter, Bertalan Ágnes, Nagy Dániel Viktor és Forman Bálint
2014 nyarától vidéken, ősztől Budapesten, a Belvárosi Színházban látható

Happy Ending című színdarab plakátja

Anat Gov izraeli szerző - mondhatni - saját jogon vitte színpadra a végstádiumban szenvedő emberek történetét: 2012-ben hunyt el rákbetegségben, amit 4 évvel korábban diagnosztizáltak nála. Érintettként megengedhette magának, hogy ne a végzetes betegséghez illő komolysággal dolgozza fel a témát, hanem ironizáljon a szenvedésen, a mellékhatásokat kiváltó mellékhatások hatásain, a gyógyszerek végtelen során, és hogy dalra is fakassza szereplőit. Hogy miről is? A máj összeroppanásáról, a vese elégtelenségéről, az állandó szédülésről..., mindarról, ami az életet a végső fázisban elviselhetetlenné teheti.

A Happy Ending című darab négy női szereplője egy kórház onkológiai részlegén éli át a rákbetegség tagadásának, eltitkolásának, a betegség relativizálásának, a depressziónak, az elfogadásnak az egymás után vagy egy időben jelentkező állapotát.

Meg a reményét, amely a felsorolt fázisok mindegyikének a kísérője. Mindezt a Happy Ending szereplői akasztófahumorral, ironizálva élik meg. Elhangzik például, hogy a ráknak előnyei is vannak, adókedvezményt meg ingyenes parkolásra kaphat jogot az érintett.

Melodráma, musical, zenés revü egyvelege a színdarab, amely drámai alapkérdéseket feszeget. A hasnyálmirigyrákkal későn diagnosztizált főszereplő, az ismert színésznő - Hernádi Judit alakítja - néhány évet talán nyerhet ugyan a kemoterápiás kezelés révén, de ezt az időt kórházi kezeléssel kellene eltöltenie. Mint mondja, számára a kérdés nem a lenni vagy nem lenni, hanem a hogyan lenni. A kezelést elutasítja rögtön annak beindítása után, de kérdés, hogy cselekedhet-e az akarata szerint, támogatja-e a kezelés leállításában a környezete, a kórház személyzete. A Happy Ending válasza is rendhagyó ezekre a morális kérdésekre: a főhős lelki támaszt akar nyújtani betegtársainak, ezért végül is vállalná maga is a kezelést, de már késő, a kórház már megadta a lehetőséget a jó fináléra.

Érdemes felidézni Anat Gov egy évvel halála előtt, a Jediot Ahronot izraeli lapnak adott nyilatkozatát: Ha eltöltesz egy évet kezeléssel és túljutsz rajta, az rendben van: én azonban, amint megértettem, hogy a rákkal mint krónikus betegséggel kell együtt élnem, csak egy fehér zászlót akartam feltartani és köszönetet mondani. De mégsem ezt tettem, mert nem vagyok egyedül a világban, családom van. Az orvos azt mondta nekem: ’legalább próbáld meg’. Az igazság az, hogy ma már számos dolog rendelkezésre áll, ami könnyít a helyzetünkön. Mindaddig, amíg több jó napom van mint rossz, kezeltetni fogom magam. Csak abban reménykedem, hogy felismerem majd azt a pillanatot, amikor elhatározom, hogy elegem van az egészből. Ha az orvos azt mondja, ne hagyj fel a dohányzással, ebből világos lesz a számodra, hogy mi a helyzet. Az orvosaim megértették: hagyniuk kell, hogy élvezzem még azt, ami hátra van. Nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam az önsajnálat. Ez alighanem a legnagyobb időpocsékolás. Csak ritkán engedélyezek magamnak 5- 15 perces önsajnálkozást. Nem többet.

Ezt, vagyis az értelmes élet akarásának vágyát tükrözi a Szentendrei Teátrumban bemutatott és szeptembertől a Belvárosi színház repertoárján szereplő színdarab.