Tisztelt Olvasó!

Jelen kötetünkben a gyermekek, fiatalok halálképével és hospice ellátásával foglalkozó írások kerültek túlsúlyba, de ezeken kívül más érdekességeket is kínál szerkesztőségünk lapunk olvasóinak.

Versrovatunkban ezúttal az 1954-ben született Halasi Zoltán költő, író, műfordító költeményeit olvashatják. A művész 2003-ban Hieronymus-díjat kapott műfordítói életművéért, Így ér el című verseskötete pedig 2004-ben első díjat nyert az Édes Anyanyelvünk verseskötet pályázatán. 2006-ban Palladium-díjjal jutalmazták tevékenységét. Következő írásunkban Polcz Alaine-re - személyes hangú vallomásával - egyik tanítványa, Balogh Éva emlékezik.

2006-ban, az olaszországi Trentóban került megrendezésre az a nemzetközi konferencia, mely az európai gyermekek palliatív ellátásáért munkálkodó szervezetek működésének, aktuális helyzetének vizsgálatát tűzte célul. Az International Meeting for Palliative Care in Children, Trento nevet viselő csoport a tanácskozás eredményeit írásba foglalta, s megfogalmazta azokat az alapelveket, ajánlásokat, amelyeket minden európai ország számára bevezetni javasolt. A gyógyíthatatlan betegséggel küzdő gyermekek és hozzátartozók jogait, az őket ellátó szervezetek működési alapelveit meghatározó dokumentumot magyar nyelven elsőként lapunkban olvashatják.

A nonprofit tevékenységet végző, közszolgálati feladatokat ellátó területekre vonatkoztatva sokan ösztönösen berzenkednek a piacorientált vállalkozási stratégiát takaró marketing kifejezés használatától, és etikai aggályaiknak adnak hangot. Pedig az egészségügyi szolgálatok költséghatékony, a szolgáltatást igénybe vevők igényeit követő működéséhez alapvető feladat a működési elvek ilyen jellegű kialakítása. Schaffer Judit a százhalombattai GONDOSKODÁS 2000 Ápolási Szolgálat létrehozásának és működésének tapasztalataira alapozva a hospice ellátás marketing szintű bemutatására vállalkozik tanulmányában, és bizonyítja, hogy a marketing-szemléletű vezetés összeegyeztethető a minőségi betegellátással, sőt nagyban elősegíti a hospice egészségügyi közszolgáltatást biztosító tevékenységét.

Zana Ágnes kultúrantropológiai tanulmánya a vizuális média szemléletformáló szerepére hívja fel a figyelmet, és halálképünkre gyakorolt befolyását veszi górcső alá. Különös figyelmet fordít a gyermekek és az ifjúság média-függő helyzetére, a nevelés fontosságára. A szerző a filmipar és a képi médiumok megjelenésének történeti előzményeit is bemutatja a vizuális halálábrázolások tükrében; vizsgálja azok mentális, szomatikus hatását, és hangsúlyozza a család, az iskola, a társadalom szerepét a halálkép torzulását elkerülő válaszok megfogalmazása céljából.

A média szerepének elméleti elemzését jól kiegészíti Molnár Mária Magdolna vizsgálata, aki Erdélyben, falusi és városi kisiskolások körében végzett felmérést arról, hogy a gyermekek miképp viszonyulnak a halálhoz. Vizsgálata módszeréül a gyermekrajzok analízisét választotta. Megállapításai szerint a tradícióihoz jobban ragaszkodó falusi környezetben és a média által jobban befolyásolt városban felcseperedő gyermekek halálképében különbségek mutathatók ki, mint ahogy a gyerekek korának, érettségének és nemére jellemző neveltetésének sajátságai is megfoghatókká válnak a rajzok alapján.

Kürti László szintén hazánk határain kívül vizsgálódott, de célcsoportjaként az emigrációban élő magyarokat, a történelmi Magyarország területén született, és az Egyesült Államokban letelepedett "amerikásokat" választotta. A szintén emigráns Máday Béla kultúrantropológus 1979-1984 között készített interjúkból álló hagyatékát és a saját gyűjtését bemutató szerző arra a kérdésre keresi a választ, hogy a külföldön élő magyarok halálképét, majdani temetésükre vonatkozó elképzeléseiket, vágyaikat miként befolyásolja identitástudatuk, őshazájukhoz való viszonyuk, és az újhazában élő hozzátartozókhoz való ragaszkodásuk. A bemutatott interjúrészletek ezeket a gondolatokat tükrözik.

A szerkesztőség nevében kívánok minden kedves Olvasónknak kellemes és hasznos időtöltést!

Horányi Ildikó
felelős szerkesztő