Összefoglalás · A halálhoz való viszonyunkra hatással van vallásos/spirituális szemléletünk. Kutatásomban a spiritualitásra helyezem a hangsúlyt, hiszen a spiritualitás, mint az élet célja és végső értelme felé mutató kereső viselkedés, a lét transzcendentális dimenziójával való kapcsolat tágabb jelentéskörű fogalom, mint maga a vallásosság. Célom feltárni, hogy milyen összefüggések vannak a spirituális nyitottság, a halálhoz való viszony, a szorongás és a megküzdési stratégiák dimenziói között. Mindezt két szervezet: az Anonim Alkoholisták (AA) tagjai és a hospice önkéntesek körében vizsgáltam. Az AA nonprofit, önsegítő szervezet, míg a hospice egészségügyi szolgáltatás, mégis közös bennük, hogy fontos szemléleti hiányt pótolnak a jelenlegi egészségügyi rendszerben. Eredményeim azt mutatják, hogy a spirituális nyitottság alacsonyabb szorongással, adaptívabb megküzdési stratégiákkal és a halálhoz való elfogadóbb attitűddel jár együtt. A spiritualitás tehát a pszichológiai jóllét egyik tényezője, ezért is lenne fontos a spirituális szemlélet bevonása a mindennapjainkba, illetve az egészségügy tágabb rendszerébe.

Összefoglalás · Életünk során mindannyiunknak szembe kell néznünk az élet múlandóságával. Bizonyos társadalmakban, kultúrákban ez könnyebb, míg másokban nehezebb. Vajon miért olyan nehéz a huszonegyedik századi európai embernek az élet természetes velejárójaként tekinteni a halálra? És miért tudják egyes távoli kultúrák, mint például az iszlám, magától értetődőnek elfogadni a halál tényét? Tanulmányomban erre a kérdésre keresem a választ, röviden összefoglalva azokat az alaptéziseket, amelyek a muszlim emberek gondolkodásmódját meghatározzák, s próbálok támpontot adni az orvosoknak, ápolóknak és a palliatív ellátás területén dolgozóknak, néhány, a vallásra jellemző, egyedi sajátosság kiemelésével.

Minden lélek megízleli a halált. Aztán Hozzá lesz majd visszatéréstek.
(Korán, 29: 57)

Összefoglalás · Az esettanulmány egy olyan, többszörös perinatális veszteséget szenvedett anyával készült interjú alapján, akinek a személyisége, környezete, a magzatokhoz való viszonya, haláluk körülményei nagymértékben befolyásolták gyászának lefolyását. A tanulmány egy nehézsorsú, szenvedését hosszan magában tartó asszonnyal ismertet meg, s felveti azt a kérdést, hogy vajon mik lehetnek ma a segítségnyújtás alternatívái?

Összefoglalás · A tanulmány egy Stockholmban élő gyógytornász esetleírása, melyben egy fiatal lány történetével ismerkedhetünk meg, akinél rejtélyes eredetű testi tünetek jelentkeztek elfojtott gyásza hatására. A cikk írója így foglalja össze az esetet: „A lány, elmondta hogy az utóbbi időben sokszor elgyengültek a lábai amikor felállt, később több testrészében is érezte a gyengeséget és fájdalmat. Szinte görcsösen magyarázta nekem, hogy mindene, mindig, mindenütt fáj! Ő maga nem talált magyarázatot a dologra. Amit a testi panaszainál elmondott, az totális káosz volt. Körülbelül a harmadik kezelésnél láttam rajta, hogy valamitől fél. Mikor erre rákérdeztem, elmondta, attól fél, hogy úgy jár mint a papája, akinek egy nehezen felfedezhető rákbetegsége volt. Mire kiderült, már nem lehetett operálni, meghalt. Catharina ezek után elhatározta: NEM FOG GYÁSZOLNI! Jobb így a papának! A félelmet a betegségtől, a gyászt, a hiányt intellektualizálással, a dolog »megértésével« nem lehetett enyhíteni! Néhány alkalommal eljött hozzám kezelésre, aztán »megszökött«.”