KHARÓN

Thanatológiai Szemle

elektronikus folyóirat

Tartalom

XI. évfolyam

2007/1-2

Előszó

Tisztelt Olvasó!

Gyászolunk. A magyar tanatológia nagyasszonya, a hospice mozgalom magyarországi megalapítója, folyóiratunk társszerkesztője, Polcz Alaine 2007. szeptember 20-án, 85 éves korában elhunyt. Így ezt a számunkat elsősorban az ő emlékének szenteljük.

Polcz Alaine 1922. október 7-én született Kolozsváron. 1949-ben végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karának pszichológia szakán. Ugyanebben az évben kötött házasságot Mészöly Miklós íróval. Pályája kezdetén felnőtt elmebetegekkel folytatott művészetterápiát, majd gyermek-ideggondozóban játékdiagnosztikával foglalkozott, játékteszteket dolgozott ki, később a Semmelweis Egyetem II. számú Gyermekklinikáján a súlyos beteg, haldokló gyermekek és hozzátartozóik pszichológusa volt. Rengeteg könyvet és cikket írt, többek között a gyerekek haláltudatáról, gyászról, haldoklásról, pszichológiáról. Legismertebb könyve "A halál iskolája" 1989-ben jelent meg, és áttörést jelentett az akkor még tabunak tekintett témában. 1991-ben alapító tagként vett részt a Magyar Hospice Alapítvány létrehozásában, és az első magyarországi hospice szervezet elnöke lett. A gyermekek pszichés betegségeinek gyógyítását szolgáló új diagnosztikai módszerek kidolgozásáért, a magyarországi hospice mozgalom létrehozása érdekében végzett munkásságáért, írásaiban is tükröződő, mély humánumtól vezérelt segítő tevékenységéért már a 90-es években számos elismerésben részesült, 2001-ben pedig megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést. Karizmatikus egyénisége nagyon sok követőt vonzott, a magyarországi hospice mozgalom jelenlegi vezetői büszkék arra, hogy tanítványainak mondhatják magukat.

"Ő, aki halállal foglalkozott, oly sokszor elmondta nekünk azt, hogy aki halni tanul, az valójában élni tanul. Aki haldoklókkal foglalkozik, az azzal szembesül, hogy jó élni. Alaine élni tanult a haldoklóktól, a gyászolóktól" - emel ki Pilling János egy jellemző gondolatot a nekrológjában, amellyel a Kharón jelen számát indítjuk. Pilling János megemlékezése mellett két interjút is közlünk Alaine-nel, amelyeket Singer Magdolna készített: az egyiket három évvel ezelőtt, a másikat pedig néhány héttel a jeles tanatológus halála előtt. Az interjúkból megismerhetjük Alaine életről és halálról, vágyakról és félelmekről, szerelemről és féltékenységről, valamint a szenvedésről vallott gondolatait, amelyeket mindvégig, még a végső szenvedés közepette is áthatott az élet mélységes szeretete...

A spirituális mélységeket is megközelítő interjúk után Kovács Ágota tanulmánya a spiritualitás és a halálhoz való viszony összefüggéseiről szól az emberi lélekben, így méltó folytatása Alaine gondolatainak. A pszichológus szerző azt vizsgálja, mennyire hat a spirituális nyitottság a halállal kapcsolatos szorongásainkra. Az Anonim Alkoholisták és a hospice önkéntesek körében végzett vizsgálatai szerint a spirituális nyitottság alacsonyabb szorongással, sikeresebb megküzdési stratégiákkal és a halálhoz való elfogadóbb attitűddel jár együtt. A tanulmány erőssége még a vallásosság és spiritualitás különbségeinek, valamint a spiritualitással kapcsolatos eddigi kutatások szakirodalmilag megalapozott kifejtése.

Ebben a számunkban is helyet adunk tehetséges fiatalok tanatológiai írásainak, így két orvostanhallgató tanulmányát olvashatjuk. Mohilla Eszter a moszlim vallás híveinek halálhoz, haldokláshoz és gyászhoz való viszonyát vizsgálja, kitérve - az eleve elrendelés és a sahíd (hősi halott) kérdéskörén túl - a haldokló ellátására az egészségügyi személyzet, a haldokló és a hozzátartozók szempontjából. Kelemen Henrietta esetleírása pedig egy olyan anya történetét, perinatális gyászát dolgozza fel, aki öt magzatát vesztette el, és egy sérült gyermeket szült. A szerző a gyászát magában hordozó asszony sorsának bemutatásán túl a gyász feldolgozásának lehetőségeit, a segítségnyújtás alternatíváit is boncolgatja. Könyvajánlónk is a perinatális gyász problémakörével foglalkozik: Singer Magdolna Asszonyok álmában síró babák című könyvét mutatjuk be.

Szintén egy bonyolult esetet dolgoz fel Szitás Veronika, Svédországban élő gyógytornász, aki már több írásában foglalkozott a Kharón hasábjain a gyász feldolgozásának mozgásterápiás lehetőségeivel. Jelen munkájában egy olyan fiatal lány esetét elemzi, aki édesapjának rákbetegség okozta halála után elutasította a gyászolást, de a betegségtől való félelem és a gyász érzése szomatikusan, egyre erősödő fájdalmak formájában tört felszínre benne. Mit tud tenni ilyenkor a gyógytornász? Tud-e segíteni? Ez a kérdés sok olyan szakembert foglalkoztat, aki a haldokló és a gyászoló mellett - mindig a maga sajátos eszközeivel - próbál enyhülést nyújtani.

Adattár és Források rovatainkban két olyan kérdéskörről esik szó, mely mindenkit érdekel és borzongat. Kicsi Sándor András a zombi kifejezést járja körül, és részletes leírását adja a különböző zombi-fajtáknak a vudu vallás kapcsán. Magyar László András pedig a tetemrehívás eseményéről közöl igazán izgalmas tudósítást Gregorius Horstius 1606-ban kiadott művének fordítása alapján. A 17. századi szerző elsősorban azt vizsgálta, vajon a meggyilkolt holttestéből felbuggyanó vérzés utalhat-e a gyilkos jelenlétére, illetve az erről alkotott különféle véleményeket mutatja be.

Kellemes olvasást kívánok szerkesztőtársam nevében is!

Dr. Hegedűs Katalin
szerkesztő