KHARÓN

Thanatológiai Szemle

elektronikus folyóirat

Tartalom

XIV. évfolyam

2010/3

Könyvajánló

 ZENGŐ PÉTER
ZENGŐ PÉTER

pedagógus, szervező-menedzser

cancel.zp@gmail.com

KNAPP ÉVA · TÜSKÉS GÁBOR

Dissimulatio mortis. A halál koncepciói a kora újkori irodalmi emblematikában.
In.: G. ETÉNYI NÓRA - HORN ILDIKÓ (szerk.): Színlelés és rejtőzködés. A kora újkori politika szerepjátékai

Budapest, L’Harmattan Kiadó, Transylvania Emlékeiért Tudományos Egyesület,
2010. 331-376.

Dissimulatio mortis című könyv fedlapja

A tettetés és az eltitkolás (röviden: a színlelés) alapvető tulajdonsága a társadalmi életet élő embernek. A halál elrejtése (dissimulatio mortis) címmel most hallatlanul izgalmas kultúrtörténeti tanulmány jelent meg a L’Harmattan Kiadónál. A gazdag képi illusztrációval ellátott kötetben megjelenő mű bemutatja a 16-17. század emberének a halálról vallott felfogását, s annak lecsapódását az irodalmi emblematika Európa-szerte ismert műfajaiban.

A kép és szöveg együttesére épülő emblémák vallanak a véleményformálásban, az erkölcsi és közéleti-politikai gondolkozásban megjelenő azon eszmékről, amelyek kapcsolatba hozhatók a halállal. A szimbolikus, allegorikus kifejezésmód sajátossága a gondolatok áttételes megjelenítése, a mondanivaló bizonyos mértékű elrejtése.

A vizsgált műfajok: emblémáskönyvek, gyászversek (epitáfiumok, elogiumok), a temetési ceremóniák szertartáskönyvei, a fejedelmi tükrök, illetve az erkölcstani kézikönyvek, imádsággyűjtemények, szentéletrajzok.

Az emblematikus írások, nyomtatványok gyakori tartalmi-szerkezeti felépítése: a prózai képleírás, a választott mottó indoklása, a kép, majd annak szöveges értelmezése, kifejtése - a végén bibliai, illetve antik történeti példákkal. A kép-szöveg narratíva így egymás jelentéseit erősíti, kiegészíti.

Jellegzetesen humanista gondolat jelenik meg Zsámboky János epigrammáiban, amelyek a legbővebb példatárai a halált a költői hírnév és dicsőség eszközeivel meghaladni kívánó attitűdnek. A halált legyőző erények, a cselekedetekből származó dicsőség és hírnév a múzsáktól nyeri el jutalmát. A sírversek általános erkölcsi intései (pl. ne hagyjuk, hogy az anyagiak fájdalmat okozzanak, a szilárd dolgokra és a mértékletes életre alapozzuk a boldogságot) az idő mulandóságára építenek, felhívják figyelmünket arra, hogy az egyetlen becsületes bírvágy az időre, annak erényes kihasználására vonatkozik. A dolgos élet és a melankolikus, önpusztító lelki alkat is gyakori szembeállítás.

A hatalomgyakorlóktól elvárt tulajdonságok, a politikai élet szereplőinek befolyásolása hangsúlyosan jelenik meg a fejedelmi tükör műfajában. A halál nem tesz különbséget, benne a társadalmi egyenlőség jut kifejezésre, tehát jó, ha az uralkodó könyörületes. A halál szimbolikus legyőzése a temetés után is megmaradó emlékezet, az ember az irgalmas cselekedetei által él tovább. A főnemesek, papi személyek gyászszertartásának tervezetei, szimbolikus látványelemei, cselekménysora az illető életútját, s benne a halált mint egyetlen eseményt és nem a mindent lezáró véget mutatják be. A reprezentáció teljes felépítése ezt fejezi ki.

Az elmélkedés- és imádsággyűjtemények halálképe szerint a halál az élet természetes része, nem lehet elfutni előle, az élet hiábavalóságok hiábavalósága. A halál több pozitív jelentést is hordoz: megszünteti az ellenségeskedést, a szenvedést, s nyugalmat hoz. A halálra érdemes felkészülni, annak boldog fogadása kiérdemelhető jámbor cselekedetekkel és a test megfékezésével, böjttel. A szentéletrajzokban a halál a halhatatlanság kezdete, a róla szóló elmélkedések megőrzik lelkünket a bűntől. A halál itt egyenesen mors sancta, vágyott cél. A test halála a lélek szabadulása.

A téma- és motívumtörténeti kutatásokat ihlető választott képanyag sokszor megdöbbentő, a maguk korában eleve a meghökkentés, figyelemfelhívás szándékával születtek.

A tanulmány a színlelés és rejtőzködés társadalomtörténeti összefüggéseit vizsgáló kutatások sorába illeszkedik. Egy, a színlelésről írott korabeli kézikönyv szerint életünk szerepjátékait csak a halál szünteti meg.


 SINGER MAGDOLNA
SINGER MAGDOLNA

újságíró, mentálhigiénikus, gyásztanácsadó

magdolna@singer.hu

SINGER MAGDOLNA

Vigasztalódás a gyászban*

Budapest, Jaffa Kiadó, 2010.
236 oldal, 2790 Ft

Singer Magdolna - Vigasztalódás a gyászban című könyvének fedlapja

Egy szeretett hozzátartozó elvesztésének gyásza életünk legmegázóbb tapasztalata. A megfosztottság, kisemmizettség, reményvesztettség, harag, bűntudat, befejezetlenség érzései kínozzák a magára maradó személyt. A gyász viselése és a lelki egyensúly megtalálása komoly erőfeszítéssel járó feladat.

Ehhez a hősies emberi teljesítményhez nyújt hatékony segítséget Singer Magdolna kötete, mely ismerteti a gyászoló személyben zajló folyamatokat, megmutatja, hogyan tudunk megküzdeni ezzel a fájdalommal teli élethelyzettel. A könyv emellett megindítóan szép és tanulságos interjúkkal erőt, bátorságot nyújt az olvasónak, és rendkívüli értéke, hogy olyan jól bevált önsegítő gyakorlatokat is tartalmaz, amelyeket világszerte sikerrel alkalmaznak a gyászolók támogatására.

Singer Magdolna mentálhigiénés szakember, újságíró, a gyász elismert hazai szakértője, számos thanatológiai témájú könyv és tanulmány szerzője. Csoportos és egyéni segítségnyújtással tíz éve támogatja a gyászolókat.

www.vigasztalodas.hu
www.vendegbabak.hu


* A könyv Vigasztalódás a gyászban/Gyógypakk című, a szerzőtől beszerezhető változatát a Kharón 2009/4-es számában már ajánlottuk.