KHARÓN

Thanatológiai Szemle

elektronikus folyóirat

Tartalom

XIII. évfolyam

2009/3

Tanulmány


 GÉRECZ ÁGNES
GÉRECZ ÁGNES

pszichológushallgató

gerecz.agi@gmail.com

Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi Kar

Halálkép a roma gyermekek képzeletében

Összefoglalás · Kutatásom központi témája a halálkép vizsgálata volt. Munkámban elsősorban cigány gyermekek halálképén keresztül közelítettem meg a témát, kiemelve a 7-8 éves korosztályt, másrészt pedig a cigány népmesékben megjelenő halálképeken, és ezekhez tartozó újjászületési képeken keresztül tekintem át.

Elsősorban arra törekedtem, hogy megvizsgáljam, hogy a Nagy Mária Ilona által meghatározott fázisok közül melyikben helyezkednek el a vizsgált gyerekek, hogyan állnak magához a halál tényéhez, milyen halálképpel rendelkeznek. Ezen kívül megfigyeltem, hogy a saját népmeséik tartalma befolyásolja-e a kialakuló halálképüket. Kutatásom során igyekeztem a mesék motívumrendszerét is elemezni, hogy ez által is közelebb kerülhessek a cigányság kultúrájához, és jobban megértsem azt.

Módszerként a halál vizuális ábrázolását és a csoportos interjút használtam, amihez Maare E. Tamm és Anna Granqvist (1995) kutatási módszerét, valamint a csoportos interjúhoz Loomis (1981) által összeállított Concept of Death Interview (CDI)-t alkalmaztam.

A vizsgálat eredményei alapján megállapítható, hogy a gyermekeket foglalkoztatja a halál ténye és nyitottan beszélnek a felnőttek számára már tabu témáról. A biológiai halálfogalom vizuális ábrázolása nemtől függetlenül volt túlsúlyban a vizsgált csoportban, illetve a gyermekek a halál okára vonatkozó kérdéseknél nagyobb valószínűséggel adtak testi okokra vonatkozó válaszokat.

 SZMEREKA NELJA
SZMEREKA NELJA

egyetemi hallgató

nelka@citromail.hu

Szegedi Tudományegyetem

A halál rítusainak maradványai Valentyin Raszputyin Végnapok című regényében

Összefoglalás · Korunk társadalmára jellemző az a törekvés, hogy teljes életet éljünk, ami állandó aktivitást, munkaképességet jelent. Olyannyira e szemlélet szerint élünk, hogy megfeledkezünk azokról, akik nem képesek úgy teljesíteni, mint az elénk példaképnek állított pontos, határozott, jó megjelenésű ember. Megtanultunk egyedül élni, mert így sokkal hatékonyabban tudjuk teljesíteni a velünk szemben támasztott elvárásokat, és talán csak az élet végén döbbenünk rá arra, mennyire magányosak vagyunk. A haldokló magányossága megoldhatatlannak látszik Valentyin Raszputyin Végnapok című regényében, ahol hiába igyekeznek a főszereplőt elkísérni végső útjára, egyedül kell elhagynia ezt a világot. A haldoklás és a búcsúzás különböző rítusai már csak maradványaikban vannak jelen, eredeti funkciójuk ezáltal elvész.