KHARÓN

Thanatológiai Szemle

elektronikus folyóirat

Tartalom

XIII. évfolyam

2009/2

Tanulmány

 VARGA ZSÓFIA KATALIN
VARGA ZSÓFIA KATALIN

pszichológushallgató

zsofiakatalin@gmail.com

9024 Gyõr, Síp utca 2.

Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar

 BAKSA DÁNIEL
BAKSA DÁNIEL

pszichológushallgató

Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar

 K. SZILÁGYI ADRIENN
K. SZILÁGYI ADRIENN

klinikai szakpszichológus

Jahn Ferenc Kórház Központi Anaesthesiológiai és Intenzívterápiás Osztály

A halál iránti attitűd és összefüggéseinek vizsgálata kritikus állapotú betegek ápolásával foglalkozó populációkban: intenzívterápiás osztályon illetve hospice-ellátásban dolgozó nővérek körében

Összefoglalás · Keresztmetszeti kérdőíves kutatásunk a halál iránti attitűdöket, a halálfélelmet és ezek korrelátumait vizsgálja, foglalkozik a halállal, haldoklással kapcsolatos érzelmekkel, gondolatokkal és az életvégi döntésekkel két, egymástól eltérő ápolási szemlélet összehasonlításában: intenzívterápiás osztályon (ITO), illetve hospice-ellátásban dolgozó nővérek magyar mintáján. Az eredmények szerint a halál menekülésként való elfogadása a hospice- nővérekre, míg a halálelkerülés az intenzívterápiás osztályon dolgozókra jellemzőbb, a tudatos halálfélelem mértékében nem mutatkozott szignifikáns különbség. A vallásosakra, illetve a túlvilágban hívőkre a halál megközelítő elfogadása jellemzőbb. Az ITO-s nővéreket jobban megviseli egy közeli hozzátartozó halála, mint a hospice-nővéreket, akik sokkal inkább képesek a haldoklás idejét a búcsúzásra való alkalomnak tekinteni. Az életfenntartó kezelések leállítása kapcsán a hospice-os nővérek körében hangsúlyosabb a palliatív terápiára való átállás, míg az ITO-s nővéreknél a beteg jogainak érvényesítése. Az élettel való elégedettségben nem volt különbség, azonban a kiégésre veszélyes pszichoszomatikus tünetek nagyobb mértékben jellemzőek az intenzív osztályon dolgozókra. A szülői neveléssel kapcsolatos emlékek vizsgálatában az eredmények szerint minél nagyobb a szülői elutasítás, valamint a túlvédés mértéke, annál magasabb a pszichoszomatikus tünetek mértéke. Minél kevésbé meleg az anyai, apai és szülői nevelési stílus, annál nagyobb mértékű a kiégésre hajlamosító tünetek megléte. Az ITO-s nővérek esetében nagyobb mértékben jellemző a szülői elutasítás, mint a hospice-nővéreknél. A gyerekkori családi mintázat a felnőttként átélt mintázattal szignifikáns pozitív kapcsolatot mutatott, ami az előnytelen mintázatokban problémás, hiszen összefüggésbe hozható az elégtelen megküzdési stratégiával, ami hosszútávon depresszív, illetve neurotikus megbetegedésekre hajlamosít.

A cikk teljes terjedelemben csak belépett felhasználóink számára érhető el!

Ha még nem regisztrált, akkor kattintson ide!

A regisztráció ingyenes!


 SINGER MAGDOLNA
SINGER MAGDOLNA

újságíró, mentálhigiénikus, gyásztanácsadó

magdolna@singer.hu

Jöttem is, meg nem is, hoztam is, meg nem is...

Poszttraumás személyiségfejlődés perinatális gyász esetében

Összefoglalás · A perinatális gyász első szakaszán túljutva a veszteséget elszenvedett személyek gondolkodásának fókuszába az ’értelem’ megtalálására tett erőfeszítések kerülnek. (Miért pont velem/velünk történt ez? Mit tettem/nem tettem jól? stb.) Mivel ez az ’értelem’ nem pusztán a magzat, újszülött halálának orvosi értelemben bekövetkezett okára, hanem mély lélektani és spirituális okok keresésére is irányul, ennek az értelemnek a megtalálása nem csupán a megnyugvás, hanem a poszttraumás növekedés (PTN) lépcsőfokává válik. A PTN nem a veszteség közvetlen következménye, hanem az azt követő kognitív feldolgozás eredménye. Írásomban a gyermeküket elveszített szülőkkel folytatott beszélgetéseim PTN-re vonatkozó tapasztalatait osztom meg.

A cikk teljes terjedelemben csak belépett felhasználóink számára érhető el!

Ha még nem regisztrált, akkor kattintson ide!

A regisztráció ingyenes!