Köszöntő a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület által meghirdetett Kharón tanulmány-pályázat díjkiosztó ünnepségén*

A legenda szerint majd 1700 esztendeje történt, hogy egy római patrícius Borbála nevű leánya apja ellenében Krisztus hívévé szegődött, s a haragvó atya egy toronyba záratta az engedetlen leányt, majd később önnön kezével fejezte le saját gyermekét. Temesvári Pelbárt nyomán idézzük Borbála halála előtti utolsó imáját, amelyben a hozzá fohászkodó bűnös lelkek számára folyamodik kegyelemért: ...valaki az te szent nevedről megemléközik, és az én halálomról, bocsássad meg minden ő bűneit, és ne emléközzél meg róla az ítéletnek napján. Szent Borbála tisztelete hazánkban a 15. századtól kezdve virágzott, s a hívek a hirtelen halál ellen óvó patrónájukat, a vágyott, szép halált hozó védőszentjüket tisztelték benne. Noha a 18. században kultusza átalakult, s ma inkább csak a bányászok védőszentjeként ismert a neve, a nép ajkán ma is sokszor felcsendül az ima: Add meg, ó Urunk, hogy Szent Borbála közbenjárására halálunk előtt részesülhessünk szentségeidben!

A Magyar Hospice-Palliatív Egyesület a Hospice Világnap alkalmából hirdette meg pályázatát. Az időpontok közelsége miatt szép gondolatnak tartottuk, hogy az eredményhirdetést Szent Borbála napján tartsuk, hisz mindazon alapítványok, egyesületek, amelyek összefogtak e pályázat megvalósulásáért, s maga a Kharón, Thanatológiai Szemle is, amely lap hasábjain a beérkező pályaművek legjobbjait megjelentetni szándékozunk, azért küzd, hogy visszaállítsa a hajdanában ars moriendinek: a halál művészetének nevezett fogalom nemes hagyományát, a szép halál tradícióját.

Engedjék meg, hogy néhány szó erejéig bemutassam azt a folyóiratot, amely 1997-ben látott napvilágot. Ekkor hívta életre a Magyar Hospice Egyesület a Magyar Thanatológiai Alapítványt azzal a céllal, hogy kiadja azt az első magyar szakperiodikát, amely fórumát, szócsövét képezi mindazon szakembereknek, akik a thanatológia tudományágának valamely részterületét művelik. Létrejött a kuratórium, a szerkesztőbizottság, amely összetételében igen sokrétű volt: orvosdoktorok, pszichiáterek, pszichológusok, szociológusok, teológusok, bölcsészek: történészek, néprajzosok, művészettörténészek stb. alkották. A bizottság összetétele is jelezte azt a szándékot, hogy a megalakuló folyóirat az interdiszciplinaritást, a különféle tudományágak közötti összefüggéseket hangsúlyozó, azokat komplexitásában kezelő gondolatot szándékozik magáévá tenni, miként az Annales folyóirat köré szerveződő francia történeti iskola hozta létre a mentalitástörténet fogalmát. Folyóiratunk egyaránt foglalkozik a jelen problémáival (kitérve a hospice mozgalom, az eutanázia vita, a szociális kérdések kimeríthetetlen tárházára), s múltunk feltárásával (legyen az a halottkultusz, a haldoklás ceremóniájának néprajzi, történeti, művészettörténeti stb. oldala, a forrásanyag bemutatása), hiszen miképp az élet megértése nélkül a halált sem érthetjük meg, múltunk ismerete nélkül jelenünk, s jövőnk kérdései sem értelmezhetőek.

Célul tűzte ki a folyóirat maga elé azt is, hogy ne csupán a szakemberek találjanak hasábjain olvasnivalót, hanem mindazon laikusok is, akik akár érdeklődési körükből vagy épp élethelyzetükből adódóan olvasnának szívesen a témáról. Ezért - kockáztatván azt, hogy esetleg a folyóirat némileg heterogénnek hat - egyaránt közlünk színvonalas kutatási eredményeket, ismeretterjesztő írásokat, adattári adalékokat és esszéisztikus, vallomásszerű megnyilvánulásokat is. Szintén nagyon fontosnak tartottuk, hogy ne csupán az ismertebb, befutottabb szakemberek tollából közöljünk írásokat, hanem teret adjunk annak a fiatalabb, feltörekvő vagy épp teljesen kezdő nemzedéknek is, amely majdan méltó lehet a stafétabot átvételére - segítve ezzel a publikációs tevékenység sokszor botladozó, első lépéseit. Épp ez okból a lap szerkesztői sokszor nem csupán hagyományos értelemben vett szerkesztői feladatokat látnak el, hanem próbálnak tanítók, opponensek lenni, s addig gyötrik a publikálni vágyót, míg - s itt jöhetne egy olyan poén, hogy: amíg végképp el nem megy a kedve a publikálástól -, de szerencsére nem így van. Tapasztalataink szerint a fiatalok hálásak az irányításért, mert manapság kevés az a fórum, ahol a naposcsibéktől ne azt várnák el, hogy rögvest aranytojást tojjanak.

2008-ban nagy változás állt be lapunk életében. Noha a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület honlapján addig is próbáltuk az addig nyomtatásban megjelent lapszámokat elektronikus formában olvashatóvá tenni, hogy minél szélesebb körben elérhetővé váljanak írásaink, a mindaddig nyomtatott formátumban megjelenő folyóirat ekkor alakult át elektronikus lappá. Az évenkénti 4 lapszám ettől kezdve már nyomdai kivitelben nem elérhető. A folyóirat addigi számait maradéktalanul sikerült feltöltenünk az internetre, s mindenki térítés nélkül - regisztráció ellenében - szabadon olvashatja a lapban megjelenő írásokat az immár önálló webcímmel rendelkező honlapunkon: https://kharon.hu/. A kiadói jogot a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület vette vissza a Magyar Thanatológiai Alapítványtól.

S itt szeretném megköszönni mindazon munkatársaink odaadó, fáradtságot nem kímélő munkáját, akik ebben a nagy feladatban részt vállaltak. Szeretettel emlékezünk Polcz Alaine-re, aki az alapítástól kezdődően haláláig lapunk főszerkesztője volt. A szerkesztőbizottság állhatatos munkájától segítve 1997-től Berta Péter és Pilling János szerkesztette a folyóiratot 2001 végéig. Időközben bekapcsolódott a szerkesztési munkálatokba Hegedűs Katalin, aki mind a mai napig el nem halkuló motorként fáradhatatlanul szerkeszt, s vezetője, tanára volt számos ígéretes tehetségnek, akik nálunk publikáltak. Jómagam 2001-ben Pilling Jánostól véve át a feladatot próbálom felelős szerkesztőként koordinálni mindazon munkát, amelyet - több-kevesebb sikerrel - próbáltam itt Önöknek felvázolni.

Zárszóul szeretném megköszönni a pályázók munkáját, s szívből gratulálok a díjazottaknak. Különös öröm számomra, hogy rengeteg fiatal szánta rá magát a pályázásra, hisz ez azt jelenti, hogy nem sikerült elrettentenünk senkit e feladattól. A szerkesztőbizottság és magam részéről örömmel teszek eleget annak a feladatnak, hogy a pályázatra beérkezett pályaművek megjelenhessenek a Kharón, Thanatológiai Szemle lapjain.