Összefoglalás · A tanulmány áttekintést ad arról a sajátos viszonyról, amely a 21. század emberét jellemzi a halállal való kapcsolatában. Összefoglalja társadalmunk halál iránti attitűdjének paradox, kettős természetét, hangsúlyozva emellett, hogy mi a különbség a régi idők és a ma társadalmának felfogása, gondolkodása és viselkedésmódja között a halál vonatkozásában. Emellett kitér arra, milyen változásra, változtatásra lenne szükség az attitűdök tekintetében, amely feloldhatná a társadalmi szinten jelenlévő óriási belső feszültséget, amit a téma súlyossága miatt nap mint nap magunkkal cipelünk.

Összefoglalás · Magyarországon az otthoni szakápolás és az otthoni hospice ellátás kialakulása és fejlődése egymással szoros kapcsolatban, szinte párhuzamosan zajlik. A működésüket meghatározó jogi, gazdasági és társadalmi környezet nagyon hasonló. Mindkét szakterület elhivatott a minőségi munka és a betegorientált ellátás iránt. A két ellátási forma sok közös vonása mellett mégis merőben eltér egymástól. A 43/1999. Kormányrendelet 2008. október elsejével életbelépett módosítása a hospice ellátás szakellátásba való befogadását jelentette, melynek nyomán 2009-től számos új szolgálat kezdte meg a működését, amelyek eddig otthoni szakápolással foglalkoztak. A tanulmány a két szakterület különbségeinek és azonosságainak összevetésével keresi a két szakterület jövőjéhez vezető utat.

Összefoglalás · Az élet végső, terminális szakaszával kapcsolatban többféle téves, szélsőséges elképzelés létezik, amelyek vagy a negatív események egyeduralmát tételezik fel, vagy pedig a pozitív érzelmek abszolút túlsúlyát írják elő. E nézeteket nem csak laikus vagy annak tekinthető források, de a statisztikai eredmények téves értelmezésével még a szakirodalom is támogatja. Ezek a nézetek súlyos terheket raknak az amúgy is testileg-lelkileg nehéz helyzetben lévő, gyógyíthatatlan betegekre. A tanulmány ezért igyekszik árnyaltabb képet rajzolni a pozitív és negatív események, érzelmek lehetőségéről és szerepéről a súlyos állapotú betegek életében. Kifejti, hogy a negatív érzelmek a haldoklás és a gyász folyamán ugyan természetesek, de elviselésükhöz gyakran pozitív érzelmek is szükségesek, így igen fontos a kettő közötti humánus egyensúly megteremtése. Ezen egyensúly megteremtése kizárólag személyre szabott gondozással, a beteg személyiségének és értékrendjének megismerésével, tiszteletben tartásával képzelhető el. A szerző, a Magyar Hospice Alapítvány pszichológusa a súlyos betegek pozitív fejlődését példázó történeteinek ismertetésével támogatja Cicely Saunders gondolatát, amely szerint a hospice nem csak abban segít a betegnek, hogy békében halhasson meg, hanem abban is, hogy élete utolsó pillanatáig élhessen (idézi Chochinov, 2006: 101), vagyis hogy életünk úgy fejeződhessen be, mint a mesében: addig élünk, amíg meg nem halunk.