Camus-nek

A Közöny első mondatáért

Ma halt meg az anyám.
Nem tegnap.
Tudom (pontosan!).

Ma nincs kérdés,
Csak emlék,
Ami zubogva
Tör a színre.

A lakásban tökéletes
Nyugalom. Nem úgy
A szívben.
Ellentét.

Ma vagy tegnap?
Mindegy.
A lényeg?
Hogy nincsen.

Perpetuum mobile

Anya fekszik.
Nem kíván semmit.
Szuszog.
Majd nem.

Anya-torzó

Csak keresem
A fekvő testet.
A lélek (a lényeg)
Már messze tőlem.
A test közel.

A bordák mozgása
Lassú, kínos tánc. Rángás.
Nézem. Ez nem
Ugyanaz. Vagy mégis.

Hány.
Nézem.

Szikkadt ajkai
Közül vánszorognak
Elő lélektől szakadt
Erőtlen szavak.

Ajka mozog.
Nézem.
Nem értem.
Félek.
Ő is.

Mintha nem is
A saját bőre lenne.
Gonosz tréfából
cserélték ruháját?

Az anyám egy test.

Nézem.

Ikon

Az anyám egy test.

Felismerés (szörnyű)!
Bordákkal, csontokkal.
A pergamen réteg gyűrődik,
mint soha. Arca
torz forma.
Mosolya félelmet kelt
(nem a látvány - az is,
hanem az elmúlás).

Az anyám egy test:
Bordákkal, csontokkal.

Eddig az anyám nem ilyen volt.
Nem voltak csontjai, fény borította.

IKON volt.
Kép és lélek.
Szín és méltóság.
Szent és profán.
Határon mozgott.
Most?

Csont.