A JELENTÉS ÖSSZEGZÉSE

Kiemelkedő erőfeszítéseknek vagyunk tanúi a világ sok országában az élet végi gondozás javítása érdekében. Ezek az erőfeszítések a terminális betegségek okozta szenvedések csillapítására, fizikai, szociális, pszichés és spirituális tényezőire irányulnak a multidiszciplináris team-munkára alapozva; kapcsolati stratégiák épülnek ki, együttműködve az egészségügyi tervezőkkel, klinikusokkal, kormányzaton kívüli szervezetekkel, az üzleti és tudományos világgal; a munka egyre inkább szigorú, bizonyítékokon alapuló kutatásokra épül. A hospice és palliatív gondozás valóban sokat fejlődött az 1950-es és 1960-as évek korai úttörői óta, akik a modern világban először figyeltek fel a haldoklók nem megfelelő gondozására.

2002-ben a WHO így definiálta a palliatív gondozást:

A palliatív gondozás olyan megközelítés, amely az életet megrövidítő betegség kísérő problémáitól szenvedő páciens és családja életminőségét javítja azáltal, hogy megelőzi és csillapítja a szenvedést a fájdalom, a fizikai, pszichoszociális és spirituális problémák meghatározásával, kifogástalan értékelésével és kezelésével. A palliatív gondozás:

• Csillapítja a fájdalmat és az egyéb kínzó tüneteket;
• Az életet és a halált normális folyamatnak tartja;
• Nem tesz semmit a halál megrövidítése és meghosszabbítása érdekében;
• Integrálja a betegellátásba a pszichológiai és spirituális tényezőket;
• Támogató rendszert kínál, hogy a beteg a lehető legaktívabban élhessen a halálig;
• Támogató rendszert kínál a család számára a betegség ideje alatt és a gyász időszakában;
• Team-munkát alkalmaz, amely a beteg és családja szükségleteire irányul, beleértve a gyász-tanácsadást, ha az javasolt;
• Kiemeli az életminőséget, és ugyanakkor pozitívan viszonyul a betegség folyamatához;
• Alkalmazható a betegség korai stádiumában, az életet meghosszabbító terápiákkal - mint a kemoterápia és radioterápia - együtt, és magában foglalja azokat a szükséges vizsgálatokat is, amelyek szükségesek a kínzó klinikai komplikációk jobb megértéséhez és kezeléséhez.

Clark, David - Wright, Michael: Transition in End of Life Care. Hospice and related developments in Eastern Europe and Central Asia. A report prepared for the Open Society Institute. May 2002. University of Sheffield - (A jelentésből a bevezető fejezetet közöljük.)

Az Open Society Institute, a Soros Alapítvány New York-i központja nagyon jelentős szerepet játszik a kelet-európai palliatív gondozás támogatásában. A jelentés az ő megrendelésükre készült. (A szerk.)

Összefoglalás · Amennyiben a rosszindulatú daganatos betegségben szenvedő gyermekek gyógyító kezelése eredménytelen, a beteg életének hátralévő időszakában nagy hangsúlyt kap a palliatív, állapot-fenntartó gyógyszeres kezelés mellett a beteg és hozzátartozóinak pszichés ellátása. Ebben a stádiumban a pszichés vezetés legfőbb célkitűzései: a veszteségre való felkészítés, az elválás segítése, a megfelelő életminőség fenntartása és a nyugodt, békés körülmények biztosítása.

Klinikánk Onkológiai Osztályán egy 15 éves fiút kezeltünk rosszindulatú daganatos betegsége miatt. A kemoterápiás kezelésekre jól reagált, de a gyors javulást 7 hónappal később a betegség kiújulása követte, ami néhány hónap múlva a halálához vezetett. A terminális stádiumban onko-pszichológiai szempontból szélsőséges lélektani reakciók játszódtak le. Az anya és fia között kialakult nagyon erős szimbiotikus kapcsolat - amely kölcsönös érzelmi védelmet jelentett mind az anya, mind fia számára - lehetetlenné tette az elválást, megnehezítette a gyermek orvosi és pszichológiai ellátását. Az esetismertetés során a kóros pszichológiai reakciók hátterét, azok feloldási lehetőségeit vizsgáljuk.

Összefoglalás · A tanulmány egy - a három éves kisfiát három hét alatt, leukémiában elvesztő - édesanya útját járja végig a veszteség által kiváltott súlyos depressziótól az újabb gyermek születéséig. A szerző végigtekinti, hogy a család, a klinikai dolgozók hozzáállása, viselkedése hogyan gátolta a normál gyász folyamatát, és hogy miképp lehetett ezeket a gátakat egy hosszú terápiás munka során sikeresen feloldani.

Összefoglalás · Az álomfejtés több évszázados hagyományaira kitekintő tanulmány részletesen bemutatja az álmok, az álomfejtés szerepét a modern kor pszichológiai gyakorlatában, s felhívja a figyelmet arra, hogy a gyászolókkal foglalkozó szakemberek számára is hasznos segítséget jelent az álmok analízise. Az álom, a gyászmunka részeként segít felismerni azokat a problémákat, amelyeket a tudat igyekszik elfojtani, elhárítani, nem tudomásul venni. A szerző bemutatja a gyászolók álmainak tipikus fajtáit, azok kapcsolatát a gyászmunka egyes fázisaival, és technikai tanácsokkal szolgál ahhoz a sokszor nehéz munkájához, amelyet az álmok felidézése ill. felidéztetése jelenthet.

Összefoglalás · A szerző jelen tanulmányában azt mutatja be, hogy a hellenisztikus kori főbb filozófiai áramlatok (epikureizmus, sztoicizmus) néhány kiemelkedő képviselőjének (Epikurosz, Zénón, Panaitiosz, Poszeidóniosz, Seneca, Marcus Aurelius, Plótinosz) milyen meglátásai, elképzelései voltak a halállal kapcsolatban. A rövid történeti háttérrajz megrajzolásán túlmenően - különösen Seneca és Marcus Aurelius gondolatainak taglalásakor - arra törekszik, hogy az elemzés szövegközpontú legyen, vagyis az említett filozófusok írásaira támaszkodva próbálja megidézni a késő antikvitás halálképét, amely több vonatkozásban értékes és el nem avuló meglátásokkal szolgálhat a ma emberének is.