KHARÓN

Thanatológiai Szemle

elektronikus folyóirat

Tartalom

VI. évfolyam

2002 nyár

Előszó

Tisztelt Olvasó!

Nehéz szívvel írom le, de sajnos ismét késedelemmel foghatják kezükbe olvasóink legújabb számunkat. Úgy látszik, a nyár nem kedvez a szerkesztési munkálatoknak, így tartjuk magunkat az állandósulni látszó csúszásokhoz. Viszont - reményeink szerint - kárpótolja Önöket e kis bosszúságért mindaz, amit nyári számunk lapjain olvashatnak.

Kisded korban lévő Versek rovatunkban ez alkalommal Magyar László András lírai önvallomását olvashatják, amelyet fiatalon rákban elhunyt nővére halála ihletett. Noha, mint előző számunkban jeleztük, nem riadunk vissza az amatőr verselők munkáitól sem, most egy - az irodalmi berkekben közismert - több szépirodalmi önálló kötettel rendelkező költő és novellista írását közöljük. Ezt nagy örömmel tesszük, hisz Magyar László Andrást orvostörténeti munkái alapján már megismerhették Olvasóink.

Igen tanulságosnak ígérkezik a hospice ellátás helyzete iránt érdeklődők számára első közleményünk, amely egy, az Open Society Institute megbízásából készült jelentés bevezető fejezetének fordítása. A 2002 májusában íródott beszámoló Közép- és Kelet-Európa illetve Közép-Ázsia régióit veszi górcső alá, számszerűen feltárva a Nyugat-Európához és az észak-amerikai területekhez képest jó néhány évvel később eszmélő volt szocialista országoknak a hospice és a palliatív gondozás terén eddig elért eredményeit. Noha az adatok azt bizonyítják, hogy az adott területen belül Magyarország nem szégyenkezhet teljesítményével, s a bemutatott mintaintézmények egyikével is mi rendelkezünk, azért - ha csupán az élen járó lengyel eredményeket szeretnénk is megközelíteni - van még elég tennivalónk.

A fiatalok, s legfőképpen a gyermekek halála az egyik legnehezebben elviselhető és feldolgozható dolog, amely csak az egészségügyi személyzettel és leginkább a szülőkkel történhet. A budapesti Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának szerző-triumvirátusa esetbemutató tanulmányában egy 15 éves rákbeteg fiú édesanyjának nehéz útját követi végig gyermeke haláláig, s mutatja be, hogy sokszor a beteg hozzátartozóinak nem elfogadó magatartása hátráltatja a beteg megfelelő palliatív ellátását.

Török Zsuzsa, akinek a perinatális gyásszal foglalkozó kitűnő tanulmányait már olvashatták lapunk hasábjain, ezúttal egy kisded korban elveszített gyermek édesanyjának nehéz gyászmunkáját kíséri figyelemmel, s mutatja be, hogy a pszichiátriai kezelés hatására miként sikerült feloldani az új gyermek születése iránti igény kóros, az előző gyermek pótlására irányuló kényszerét.

Polcz Alaine hazánkban úttörő jellegűnek számító tanulmánya - az előző kérdés kapcsán már boncolgatott - gyászprobléma megoldásához szolgál érdekes és hasznos tanácsokkal. Mindenki tapasztalja nap mint nap, hogy éjjeli nyugodalma nem feltétlenül nyugodalmas, hisz napi vagy épp rég óta feldolgozatlan problémái különféle formában kísértik, felbolydítva a néha a tudat alá söpört konfliktusokat. Álmaink - ha kellő figyelmet fordítunk rájuk - tükrözik lelkiállapotunkat, a problémáink megoldásában épp elfoglalt stádiumainkat stb. Polcz Alaine a pszichológus szemével vizsgálja a gyászolók körében előforduló álomtípusokat, s nyújt segítséget mindazoknak, akik a gyász folyamatának nehéz stádiumait próbálják betegeikkel feldolgoztatni vagy épp magukban feldolgozni.

Lapunk befejező részében - hagyományainknak megfelelően - a múlt felé irányítjuk tekintetünket, s több évszázadot is utazunk vissza az időben, hogy Juhász Anikó filozófiatörténész jóvoltából a kései antikvitás sztoikus és epikureus filozófiájának gondolatvilágába nyerjünk betekintést. Ha végigtekintünk az emberi múlt nagy korszakainak halálhoz való viszonyán, a haláltudat alakulásán, általánosságban elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag minden kor - számunkra látható illetve lemérhető - megnyilvánulása a halál természetes, elfogadásra késztető jelenlétére hívja fel a figyelmet, háttérbe szorítva az egyéni emóciók esetlegesen ennek ellentmondó gyakorlatát.

Horányi Ildikó
felelős szerkesztő