KHARÓN

Thanatológiai Szemle

elektronikus folyóirat

Tartalom

VII. évfolyam

2003/4

Tanulmány

 KOVÁCSNÉ TÖRÖK ZSUZSA
KOVÁCSNÉ TÖRÖK ZSUZSA

PhD., klinikai szakpszichológus

tor05@freemail.hu

4012 Debrecen, Pf. 37.

DEOEC Szülészeti és Nõgyógyászati Klinika

DR. SZEVERÉNYI PÉTER
DR. SZEVERÉNYI PÉTER

szülész-nőgyógyász, egyetemi docens

szepi@jaguar.dote.hu

4012 Debrecen, Pf. 37.

DEOEC Szülészeti és Nõgyógyászati Klinika

Veszteségeink tükrében: hangulatzavarok és szexuális zavarok onkológiai betegeknél

Összefoglalás · Onkológiai osztályon dolgozva ma már egyre inkább törekszünk arra, hogy elősegítsük a beteg munkába, a társadalomba történő visszakerülését. Ugyanakkor a betegség, a kezelések következtében megváltozott családi kapcsolatokkal, a felmerülő szexuális problémákkal szinte alig foglalkozunk. Pedig nap, mint nap tapasztaljuk: a bizonytalanság, a félelem és a szorongás rányomja bélyegét a beteg egész gondolkodásmódjára és társas életére is. Amikor a betegség a nemi szerveket érinti, ez közvetlenül is hat a szexualitásra. Betegeinknek erről nagyon nehéz beszélnie, hiszen a rák és az intimitás külön-külön is tabu. Ez a két téma így együtt olyan kettős gátat jelent, amelyet a beteg külső segítség nélkül nem tud átlépni. A szerzők összefoglalást adnak a nemi szerveken előforduló rákos megbetegedésekhez társuló hangulatzavarokról, szexuális funkciózavarokról, gyakoriságukról. Annak érdekében, hogy csökkenthessük a szexuálisan teljesen inaktív populáció arányát, a személyzetnek kell megtenni az első lépést a rákbeteg szexuális problémáiról szóló nyílt beszélgetés felé. A közlemény ebben is segítséget kíván nyújtani, bemutatva a hatékony preventív szexuális tanácsadás elemeit.

A cikk teljes terjedelemben csak belépett felhasználóink számára érhető el!

Ha még nem regisztrált, akkor kattintson ide!

A regisztráció ingyenes!


 SIPICZKI VERONIKA
SIPICZKI VERONIKA

röntgen asszisztens, védőnő,
a Semmelweis Egyetem Menedzserképző Központjának hallgatója

sipike3@freemail.hu

1083 Budapest, Illés u. 15.

Dolgozói közérzet felmérés a hospice betegellátást végző munkatársak körében

Összefoglalás · A tanulmány - reprezentatív mintavétel alapján - a hazai aktív hospice ellátást biztosító intézetekben dolgozó munkatársak közérzetére vonatkozó felmérés eredményeit teszi közzé, mely alapján világosan kirajzolódik az a kép, amely e kollektívákat jellemzi. Vizsgálat alá vonja a képzési lehetőségek elérhetőségeit, a rá vonatkozó igény nagyságát, a dolgozó és a szervezet informális viszonyát, a munkahely légkörét, a dolgozók közérzetének biztosítását a munkahely és a munkatársak részéről. Kitér a hierarchikus viszonyok jelenlétére, jelentőségére, a dolgozóknak a munkájukkal szemben érzett felelősségtudatára, etikai, önbecsülési szintjére, s azt is górcső alá veszi, hogy a munkahely-változtatás gondolatának felmerülését milyen okok vezérelhetik. Összességében a felmérés eredményei pozitív képet mutatnak a magas etikai színvonal, a munkaszeretet, a sok nehézséggel küzdő egészségügyi rendszer ellenére a munkájukhoz ragaszkodó dolgozók tekintetében, viszont néhány olyan problémakörre is rámutat (pl. a képzési rendszerrel kapcsolatos igények, a túlterheltség, az anyagi megbecsülés hiánya stb.), amelyre megoldást találni a közeljövő feladata lesz.

A cikk teljes terjedelemben csak belépett felhasználóink számára érhető el!

Ha még nem regisztrált, akkor kattintson ide!

A regisztráció ingyenes!


 DEBRŐDI GÁBOR
DEBRŐDI GÁBOR

történész, Ph. D. hallgató

mentomuzeum@bmsz.mentok.hu

1055 Budapest, Markó u. 22.

Kresz Géza Mentõmúzeum

A mesterséges lélegeztetés és az újraélesztési eljárások története Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus korától az 1960-as évekig, a hazai modern mentéstudomány (oxyologia) megszületéséig

Összefoglalás · A tanulmány az orvostörténelem egy olyan kevésbé ismert területét tárgyalja, mely az akut életveszélyben lévő betegek sürgősségi betegellátásáról és a mentéstörténet magyarországi fejlődéséről, korszakairól szól. A 18. század második felétől egyre gyakoribbá váló helyszíni élesztések kapcsán már megjelent - a kor technikai felkészültségének megfelelően - a légútbiztosítás gyakorlata. De ami ennél is fontosabb: a kor felismerte az életmentés törvényi és morális kötelezettségét, valamint a kor egyes kiválóságai kísérleteket tettek az egyszerűbb emberek egészségügyi tömegoktatásának bevezetésére. A 19. században a lélegeztetési technikák egész sora látott napvilágot, az újraélesztés a hazai és nemzetközi orvosi gyakorlat részévé kezdett válni. Az újraélesztési protokollok mellett a század végén és a 20. század elején kifejlesztetett lélegeztetési eszközök szintén fontosak, mert ezek - még ha kisebb hatékonysággal is történő - alkalmazása hozzájárult az eszközök gyakorlati kivitelezésének tökéletesítéséhez. Az igazán forradalminak nevezhető újítások már a II. világháború utáni időszakra, az 1950-es évek második felére tehetőek. A további fejlődés nemcsak a technika és eszközpark további tökéletesítésében nyilvánult meg, hanem abban a szemléletváltásban is, aminek következményeképp megszülethetett a mai értelemben vett, modern újraélesztés (reanimáció) gyakorlata: ez a keringés és légzés egyidejű biztosításának és következetes alkalmazásának elvén alapul.

A cikk teljes terjedelemben csak belépett felhasználóink számára érhető el!

Ha még nem regisztrált, akkor kattintson ide!

A regisztráció ingyenes!