KHARÓN

Thanatológiai Szemle

elektronikus folyóirat

Tartalom

VII. évfolyam

2003/3

Előszó

Tisztelt Olvasó!

Noha Olvasóink változatlan formában vehetik kezükbe új számunkat, egy változásról mégis be kell számolnunk. Blasszauer Béla, aki lapunk alapítása óta szerkesztőbizottságunk egyik legrégebbi tagja, sajnos korára és egészségi állapotára tekintettel lemondott, s helyét Czövek Judit néprajzkutató, a MTA Néprajzi Kutatóintézetének munkatársa veszi át. Ezúttal szeretnénk megköszönni Blasszauer Bélának eddigi munkáját, s a folyóiratunk iránt tanúsított jóindulatát, s egyben kívánunk neki jobb egészséget, s erőt ahhoz, hogy a tanatológia területén végzett kutatómunkáját még sokáig folytathassa! Czövek Juditot pedig szívből köszöntjük körünkben, s reméljük, hogy segítségével lapunk néprajzi irányultságú szakírógárdája kibővül, s azok a kedves Olvasóink, akik e témakörben szívesen olvasnának még több érdekes és értékes írást, nem fognak csalódni.

Jelen számunk Versek rovatában ezúttal Bánki Éva két szép lírai írásával ismerkedhetnek meg. Szerzője a Károli Református Egyetem Bölcsészkarán és az ELTE Portugál Tanszékén tanít világirodalmat. Verseit már olvashatták a Sárkányfű, a Kalligram és a Mozgó Világ hasábjain, első regénye pedig várhatóan 2004 tavaszán, Esőváros címmel a Magvető Kiadónál fog megjelenni.

Akik utóbbi számainkat megtisztelték figyelmükkel, tapasztalhatták, hogy napjaink kurrens témája, az eutanázia kérdésköre hangsúlyos szerepet kapott lapunk hasábjain. Ez természetesen köszönhető volt azoknak a vitáknak, s megszülető törvényjavaslatoknak illetve törvényeknek, amelyek Európában elsőként Hollandiában, majd Belgiumban az eutanázia legalizálásához vezettek. Nem véletlen, hogy jelen számunkban is folytatjuk ezt a gondolatkört, s teret adunk azoknak a nézeteknek, amelyek immár a joggyakorlatban élő eutanázia és az asszisztált öngyilkosság terén felvetődő problémák kapcsán fogalmazódtak meg. Az Európai Szövetség a Palliatív Ellátásért szervezet Etikai Munkacsoportja állásfoglalása lehetővé teszi számunkra, hogy az eutanáziával és a palliatív ellátással kapcsolatos, sok vitát kiváltó fogalmak élesebben, s tisztábban rajzolódjanak ki előttünk; a holland orvosetika professzor, Henk ten Have, pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy mik azok a pontok, amelyek a későbbiekben, a rövid tapasztalatokból leszűrve a törvény átgondolására ösztönözhetnek. Felveti azt a problémát is, hogy az eutanázia gyakorlatának elfogadottá válása hátráltatja a súlyos betegek palliatív ellátásának, mint alternatív modellnek elterjedését illetve létrejöttét.

A következő nagyobb gondolatkörünk, a hospice-okban dolgozó önkéntes segítők munkájával kapcsolatos. April L. DiPizio, aki az Amerikai Egyesült Államokban Buffalo hospice-ának koordinációs munkájáért felelős, alapos áttekintést nyújt arról, hogy az amerikai modell alapján az önkéntes segítők munkájának megszervezésénél milyen tényezőkre kell tekintettel lenni, s mértékadó példát szolgáltat arra nézve, hogy a civilek bevonása a hospice-ok mindennapi tevékenységébe, milyen módon gazdagítja azok munkáját, s járul hozzá a betegek és hozzátartozóikkal tartott kapcsolatok elmélyüléséhez.

Ehhez a tanulmányhoz akár, mintegy adalékul is szolgálhat Baloghné Vajna Zsuzsa kis írása, mely egy önkéntes segítő szemszögéből mutatja be két kórházi ápolt sorsán keresztül azt, hogy a szeretetteljes, s megértő támogatás, a segítő részéről nyújtott apró kis gesztusok milyen pozitív irányba képesek befolyásolni a kórházi magány elidegenülésére kárhoztatott betegek szellemi és emocionális fejlődését, illetve megakadályozni ezek leépülését.

Hűséges Olvasóink megszokhatták már, hogy történelmi múltunk kulturális hagyományainak feltárása, bemutatása lapunk szerves részét képezi, s ezeket - hála szerzőinknek - többnyire a vallások és tradíciók sokszínűségének fényében sikerül felvillantanunk. Oláh Jánosnak köszönhetően a zsidó temetési illetve halotti szertartások gyökereiről, hagyományairól már számos érdekes írás segítségével kaphattunk átfogó képet, s örömmel mondhatjuk, hogy most ismereteink ismét elmélyülhetnek immár egy kicsit elvontabb téren, amennyiben a zsidó túlvilágképről alkotott elképzelésekről, annak fogalmi kikristályosodásáról szóló, jelen számunkban közölt tanulmánnyal is megismerkedünk.

Igazi csemegének ígérkezik Magyar László András - lapunk tanulmányok rovatát berekesztő - írása, mely szerzőjétől megszokott módon olyan speciális, de igen csak érdekfeszítő szegmensét mutatja be a halottakkal kapcsolatos hiedelemvilágnak, amely a történelmi Magyarország és a Baltikum területéről felvonultatott példákkal teszi elmélyültebbé a népi kultúra - oly sokak fantáziáját megragadó - sajátos területeinek ismeretét.

A szerkesztőbizottság és a szerkesztők nevében őszintén remélem, hogy lapunk új számát ugyanolyan érdeklődéssel forgatják majd kedves Olvasóink, mint amilyen örömmel mi tesszük közzé a folyóiratunkhoz beérkezett írásokból nyújtott kis válogatást.

Horányi Ildikó
felelős szerkesztő