KHARÓN

Thanatológiai Szemle

elektronikus folyóirat

Tartalom

VIII. évfolyam

2004/3

Versek

 KERTÉSZ KATA
KERTÉSZ KATA

koreográfus, tánc- és drámatanár

kata.kertesz@birthnet.hu

Budapest

Bródy Imre Mûvészeti Gimnázium

Aludj csak

Aludj csak,
itt vagyok veled,
elkísérlek,
ahogy egy másik világba szenderedsz,
nézem,
ahogy elalszik
az arcod, a bőröd, a kezed,
aztán csönd van
rezdületlen,
elalszik veled
ez a nap is bennem.


Még a toll is lassabban hagy nyomot

Még a toll is lassabban hagy nyomot
a gondolat sincsen ott
lebeg
mint puha
levegővétel a csöndben
készülődik
kiröppen
csillagok közé
ahol millió éve
született a fény
Nem készül ugrásra a vad
nincs megelőző
feszült pillanat
csak átdereng
a jövőbe a csend.


EZ A REGGEL...
13.

Az avar vagyunk
fa lehullott lombja
cserje elveszett termése
virág megszáradt szirmai
harmat szagú fűszálak között
rothadnak emlékeink
erdő lenyomatán
korhadó újjászületésért
táplálja saját földjét
szárba szökünk
friss leveleket
termést
pompázó színeket növesztünk
egymásból
lélegző, új erdőt teremtünk.