KHARÓN

Thanatológiai Szemle

elektronikus folyóirat

Tartalom

VIII. évfolyam

2004/3

Források


 MAGYAR LÁSZLÓ ANDRÁS
MAGYAR LÁSZLÓ ANDRÁS

Dr. Univ. orvostörténész

orvostortenet@t-online.hu

1023 Budapest Török u.12.

Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár

CHRISTIAN FRIEDRICH GARMANN

A holtak feltámadásáról
(részletek)

A fordító bevezetője

Aki azt hinné, hogy a thanatológia új keletű tudomány, nagyot téved. Ókori és középkori előzmények után a haláltan, ha nem is önálló diszciplínaként, ám az orvosi, természettudományos, illetve a teológiai-démonológiai irodalom részeként a 17. században bontakozott ki, s szökkent virágba. A barokk halálvonzalmának, kuriozitáskedvelésének és adatgyűjtő szenvedélyének köszönhetően, különösen német földön sok-sok, a halál néprajzával, élettanával, kémiájával, fizikájával, teológiájával és etikai kérdéseivel foglalkozó munka jelent meg: közülük az egyik legteljesebb éppen az az alapvető thanatológiai monográfia, melyből alább közlünk néhány érdekes részletet.

A mű szerzője, Christian Friedrich Garmann (1640. június 19 - 1708. július 15.) orvos, polihisztor, természettudós, a szászországi Kemnitz városának főorvosa volt. Életében három önálló könyve jelent meg: egy az időről, egy a gyermekek gyógyhatású leheletéről, egy pedig a halottakkal kapcsolatos csodálatos jelenségekről szól. Garmann kiadta még Göbel munkáját a wiesbadeni gyógyvizekről, emellett számos tanulmányt is közzétett a Lipót-féle Természettudományos Akadémia folyóiratában.

Garmann főműve a De miraculis mortuorum (A halottak csodáiról) igencsak terjedelmes munka, 1244 szövegoldalát alapos, kb. 150 oldalas tárgy- és névmutató is kiegészíti. A mű három könyvből áll. Az első könyv témái a következők: a holtak hajnövekedése, a holtak hangadása, a hulla arcának elváltozásai, a fogakkal, a szívvel, a gyomorral és a belekkel kapcsolatos furcsaságok, a gyermeket szülő halott, a körmök növekedése hullákon, a hulla péniszének merevedése. A második könyv a hulla fertőző voltával, súlyával, hevével, állagával, mozgásával, verítékezésével, vérzésével, szagával, fényjelenségeivel foglalkozik, míg a harmadikban a holttest bomlásával, tartósításával, megkövülésével és a halottak feltámadásával kapcsolatos érdekességekről olvashatunk.

Tekintettel érzékenyebb lelkű vagy gyomrú olvasóinkra, ezúttal a talán legszalonképesebb, utolsó, a holtak újjáéledésével, feltámadásával kapcsolatos fejezetből válogattam néhány részletet. A szövegből - a könnyebb emészthetőség kedvéért - elhagytam a szakirodalmi utalásokat. A kihagyásokat mindenütt [...] jellel jelöltem. Célom e közléssel kettős volt: részint szerettem volna felhívni a közönség figyelmét erre a rendkívül érdekes és adatokban hihetetlenül gazdag, ám teljesen elfeledett munkára, részint pedig - egyben a halál tanának régebbi kutatói előtt is tisztelegve - szórakoztató és elgondolkodtató olvasmánnyal is meg kívántam ajándékozni lapunk olvasóit.

(A fordítás a következő kiadás alapján készült: GARMANN, L. CHRISTIAN FRIEDRICH: De miraculis mortuorum libri tres. Dresdae et Lipsiae, J. C. Zimmermann, 1709. Lib. III. Titulus IV. 1200-1244.)