Összefoglalás · A tanulmány egy AIDS betegségben szenvedő fiatalember és egy - mentálhigiénés tanulmányokat folytató - hospice önkéntes két éve tartó segítő kapcsolatát kíséri végig. Az írás bemutatja a kapcsolatban kialakult nehézségeket, a támogatás során elkövetett hibákat, ugyanakkor nyomon követi a segítőnek és a segített személynek a minden nehézség ellenére megmutatkozó fejlődési útját. A tanulmány gyönyörű példája annak, hogy mekkora ereje van a Carl Rogers nyomán megismert hatótényezők egyikének: a feltétel nélküli elfogadásnak. Ennek a kitartó és folyamatos elfogadásnak köszönhetően e gyermekkorától kezdve szeretetet és elfogadást nélkülöző fiatalembernek javult az egészségi állapota, nőtt önelfogadása és mások iránti szeretete, valamint az alkotó írás eszközével elkezdődött egy folyamatos örömöt nyújtó, kreatív tevékenység, amely az önfeltárás, öngyógyítás további lehetőségévé vált. Írásaiból részleteket is olvashatunk a tanulmányban.

Összefoglalás · A nehéz sorsú, hajléktalanszállón lakó, AIDS betegségének állandó fenyegetettségében élő szerző a halálról, félelmeiről, az ápoló személyzetről és betegtársairól vall sok humorral, öniróniával és bátor őszinteséggel.

A szerző az a fiatalember, akit Singer Magdolna a Kettős fejlődés. Egy AIDS betegségben szenvedő fiatalember segítő támogatásának bemutatása című tanulmányában mutat be.

Összefoglalás · A foglalkozási deformációval, a pszichológiai immunkompetenciával, a munkahelyi légkörrel, a munkahelyi stressz-forrással és a mentális védelemmel foglakozó tanulmány célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy az egészségügyben illetve minden olyan munkahelyen, ahol a dolgozók a szakmai tudásukon túl a saját személyiségükkel is dolgoznak, számolni kell a pszichés elfáradás, telítődés, a foglalkozási deformáció jelentkezésével. A szerző krónikus betegeket ellátó kórházi illetve szociális otthoni betegosztályokon folytatott vizsgálatot (100 fő ápoló) a kiégettségi mutató és pszichológiai immunkompetencia közötti összefüggés keresésének módszerével, s elemezte statisztikailag a kapott eredményeket. Azoknál a dolgozóknál, akiknél a kiégettségi mutató magasabb volt, a pszichológiai immunkompetencia bizonyos értékei eltértek az átlagtól. A külföldi vizsgálatokkal (U.S.A., Németország) egybehangzólag arra a megállapításra jutott, hogy nem a munkából adódó stressztényezők okozzák a legnagyobb veszélyt a vizsgált területen, hanem a munkahelyi légkörnek van döntő jelentősége. Védettséget a dolgozók mentális állapotának folyamatos karbantartása adhat, így az eredmények alátámasztják, hogy sürgető és jogos igény van a pszichológus szakember mentálhigiénés tevékenységére a magyar egészségügy számos területén.

Összefoglalás · Gondoltunk-e már arra a hospice-béli munkánk során, hogy ki miért van itt? Hogy kerültünk ide, miképp tekintünk a munkánkra? Foglalkozásként, amiért fizetést kapunk, vagy hivatásként? Ha hivatásként, akkor kinek, mi okoz benne örömöt? Több éves hospice munkám során egyre jobban tudatosul bennem, hogy számomra nagyon fontos a tanulás. Tanulni a betegektől, a családtagoktól, okulni a helyzetekből, hogy ne a saját káromon kelljen tanulnom, hanem a látott pozitív mintát építsem bele az életembe. A munkámban a betegeim sorsa kapcsán látom, nem kell sietni. Elgondolkoztunk-e vajon az Idő fogalmán, hogy mit jelent? Akár azon, hogy nekünk mennyi időnk van, s mi a fontos? Fel kellet-e állítanunk értékrendet a munkánk során? El tudjuk-e dönteni, hogy mi a fontos az életünkben, változott-e a rangsor azóta, hogy itt dolgozunk?

Összefoglalás · A Rettegéskezelés elmélete szerint az ember alapvető igénye az önfenntartás, ezért halandóságának tudata rettegéssel tölti el. Annak érdekében, hogy mulandósága és létének esetlegessége feletti aggodalmát csillapítsa, magáévá teszi a kultúra nyújtotta világképet, amely a valóságot stabilnak és állandónak mutatja, és ez által a szimbolikus és/vagy szó szerinti halhatatlanság lehetőségét biztosítja, továbbá olyan értékelési normákat nyújt, amelyek alapján önmagát is megítélheti. A Rettegéskezelés elmélete szerint a magas önértékelésű személyek úgy érzik, hogy megfelelnek a kulturális normáknak, és ezáltal valamilyen módon képessé válnak a halhatatlanságra. Így a kultúra nyújtotta világszemlélet, és ezen belül a megfelelő önbecsülés védelmet nyújt a halál tudata okozta szorongás ellen.