KHARÓN

Thanatológiai Szemle

elektronikus folyóirat

Tartalom

VIII. évfolyam

2004/1-2

Előszó


Tisztelt Olvasó!

Közhely, hogy mennyi borzalom van korunkban, de ezek közül is talán leginkább rettegünk a terrortól és AIDS-től, a modern haláltól az intenzív osztályon, és attól, hogy lélektelen vagy kiégett egészségügyi dolgozók lesznek mellettünk utolsó napjainkban...

Lehet-e magyarázni a megmagyarázhatatlant? Lehet-e emberséget vinni a rettegéssel várt végbe? Lehet-e megszelídíteni a körülöttünk leselkedő, fenyegető halált? Erről szól különleges számunk.

A fiatal, de már három kötetes költőnő, Mesterházi Mónika versei megelőlegezik a választ. Segítenek átérezni számunkra, hogy igenis lehet emberséget, szelídséget vinni az intenzív osztály ridegségében haldokló beteghez. A búcsúzás, elmúlás perceiben felidézett szép emlékek, a gyerekkori nyarak el nem vehető hangulata, a fűnyírás, a nap, a cserzett bőr fűszeres illata, a szeretet és hála érzései sütnek át gyönyörű sorain. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy közölhetjük a Kharónban Mesterházi Mónika költő, műfordító, tanár verseit.

Singer Magdolna írásai mindig a segítő kapcsolat szépségeiről, nehézségeiről szólnak, a legnagyobb lelki mélységgel, emberséggel ábrázolva e cseppet se könnyű munkát. Ezúttal egy AIDS-ben szenvedő fiatalemberrel mentálhigiénikusként kialakított kapcsolatát elemzi, nyomon követve a segítőnek és a segítettnek a nehézségek ellenére megmutatkozó fejlődési útját. Egyik legnagyobb értéke az írásnak, hogy a szerző képes önmagát és a segített személyt is egészséges kritikával, sokszor humorosan ábrázolni, ami nagyon fontos azon az úton, hogy előítéletek nélkül tudjuk elfogadni a másságot, és szakítsunk azzal a szemlélettel, hogy a ma még sokszor tabunak tekintett témákat csak pátosszal és távolságtartással lehet ábrázolni.

Papp Zsolt, a hajléktalanszállón lakó AIDS-es fiatalember életében többször megtapasztalta már, hogy milyen az elmúlás fizikailag és lelkileg. A nyomorúság legmélyebb bugyraiban, teljes reménytelenség közepette várta a halált, amikor mellé állt valaki, akinek fontos lett a sorsa. És most már nem akar meghalni, kinyílt számára a világ, oda tud figyelni a környezetére, a betegtársakra, orvosokra és nővérekre, vagy akár segíteni tud a szálló lakóinak lelki gondjain is. Zsolti most már élni akar!

Nem csak a súlyos betegek lelkével való törődés fontos, hanem az őket kísérő egészségügyi dolgozóké is. A legsúlyosabb betegekkel foglalkozó ápolók lelki állapota nagy mértékben függ attól, milyen a munkahelyi légkör, illetve, hogy a munkahelyi vezetők bevonnak-e megfelelő szakembereket az osztály munkájába, akik elősegíthetik dolgozóik jobb közérzetét különböző pszichológiai, mentálhigiénés eszközeikkel. Ezt állapítja meg vizsgálatában Szicsek Margit, aki maga is hosszú évek óta dolgozik pszichológusként az egészségügy nehéz területein dolgozó ápolók mellett. A vizsgálat eredményei igazolják, hogy sajnos még mindig kevés helyen tartják fontosnak a pszichológusok bevonását. Ennek következménye a dolgozók pszichés elfáradása, telítődése, a különböző foglalkozási deformációk kialakulása, melynek végső soron a betegek is kárát láthatják.

A 100 ápoló lelki állapotát vizsgáló tanulmány után egy ápolónő, Szemkó Zsófia gondolatait olvashatjuk lírai hangulatú írásában, amelyben azt osztja meg velünk, miért is választotta a legsúlyosabb állapotú betegekkel való foglalkozást. Számára a legfontosabb a tanulás. Tanulni a betegektől, a családtagoktól, okulni a helyzetekből, hogy ne a saját káromon kelljen tanulnom, hanem a látott pozitív mintát építsem bele az életembe vallja a szerző. A haldokló betegektől pedig nagyon sokat tanulhatunk...

Terrorral terhes életünkben sokszor felmerül bennünk: lehet-e együtt élni a mindennapi rettegéssel, halálfélelemmel? A félelem megszelídítése - A Rettegéskezelés elmélete című, rendkívül izgalmas és számos gyakorlati tanulságot is tartalmazó tanulmányában Békés Vera a pszichológiai védekezés modelljeit ismerteti amerikai szerzők munkái nyomán, amelyek a 2001. szeptemberi terrortámadás eseményei nyomán íródtak vagy váltak sajnálatos módon időszerűvé. A tanulmány egyik fő gondolata az, mennyire befolyásolja halálfélelmünk a világképünket illetve az önbecsülésünket, illetve mennyire vannak ezek a tényezők kölcsönhatásban egymással.

Jó olvasást és gondolat-teli elmélyedést!

Dr. Hegedűs Katalin
szerkesztő