A jelen forrásmunka olyan speciális társadalmi és szakmai célcsoportok számára készült, amelyek tagjai különösen sokat tehetnek az öngyilkosságok megelőzéséért. A dokumentum a WHO SUPRE programjának - az öngyilkosság megelőzésére irányuló világkezdeményezésnek - keretében készült.
Mentális és viselkedészavarok
Department of Mental Health
WHO, Genf, 2000.
Előszó
Az öngyilkosság komplex jelensége már több évszázada foglalkoztatja a filozófusokat, teológusokat, szociológusokat és művészeket; jó példa erre Albert Camus francia filozófus, aki a Szüsziphosz mítosza című könyvében ezt tekinti az egyetlen komoly
filozófiai problémának.
Az öngyilkosság ugyanekkor súlyos közegészségügyi probléma is, hiszen megelőzése és befolyásolása nem egyszerű. A korszerű prevenció tevékenységek egész sorát öleli fel, ide tartozhat például az is, ha egy adott társadalom a lehető legjobb feltételeket próbálja biztosítani a fiatal generáció fejlődéséhez, ha a társadalompolitika szabályozza a környezeti rizikótényezőket, vagy ha magas színvonalú és hatékony a mentális betegségek kezelése. Magától értetődik az is, hogy fontos az e témához kapcsolódó információk széles körű terjesztése és a társadalmi tudatosság fokozása is.
1999-ben a WHO elindította a SUPRE programot, világszerte az öngyilkosságok megelőzését tűzve ki célul. A jelenlegihez hasonló, a SUPRE program keretében kidolgozott szóróanyagok valamennyi, az öngyilkosság megelőzéséért tenni képes társadalmi csoporthoz (pl. jogalkotók, szociális munkások, jogalkalmazók, családok, segítő közösségek) egyaránt szólnak.
Köszönettel tartozunk Ms. Raylee Taylornak (Túlélők
csoport) az ausztrál Gold Coast-i Üdvhadseregnek, valamint Mr. Jerry és Mrs. Elsie Weyrauchnak, akik mindketten az Öngyilkosságmegelőzési Hálózatnál (Suicide Prevention Advocation Network, SPAN) dolgozó túlélők, és a jelen anyag korábbi változatának összeállításában működtek közre.
Köszönet illeti meg a jelen szöveg véleményezőit is, akik a következők:
Dr. Oivind Ekeberg, Ulleval Kórház, Oslói Egyetem, Oslo, Norvégia
Jouko Lennqvist professzor, Nemzeti Közegészségügyi Intézet, Helsinki, Finnország
Lourens Schiebusch professzor, Natal Egyetem, Durban, Dél-Afrikai Köztársaság
Dr. Airi Värnik, Tartu Egyetem, Tallinn, Észtország
Dr. Richard Ramsay, Calgary Egyetem, Calgary, Kanada
Köszönjük továbbá mindazon túlélők véleményét is, akik fontos inspirációt adtak e munka elkészüléséhez:
Mr. William T. Glover, Georgia Ifjainak Öngyilkosság-megelőző Koalíciója, alapító tag, Atlanta, Georgia, USA
Ms. Sandy Martin, Georgia Ifjainak Öngyilkosság-megelőző Koalíciója, elnök, a Védőpáncél Projekt alapítója, Tucker, Georgia, USA
Mr. Scott Simpson, Washington Állam Öngyilkosság-megelőző Testülete, Edmonds, Washington, USA
Reméljük, hogy széles körben terjesztett információs anyagainkat az érdeklődők több nyelvre is lefordítják, és tartalmukat az adott célközösséghez igazítják. Az adaptálásra irányuló kéréseket szívesen fogadjuk a következő címen:
Dr. J. M. Bertolote, a mentális és viselkedészavarok gondozásának koordinátora
az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Mentális Egészség Részlege.
Az öngyilkosság megelőzése
Túlélőcsoportok szervezése
Preventing Suicidec. dokumentum nem tartozik az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hivatalos kiadványai közé, nevezett szervezet mégis minden jogot fenntart. Ez alól kivételt képez - és szabadon engedélyezett - a másolás, a bírálat, a rövidítés, a fordítás és sokszorosítás, amennyiben e tevékenységek nem szolgálnak kereskedelmi célokat. A dokumentumban hangoztatott álláspont a szerzőké, nem pedig a WHO hivatalos álláspontja.
újságíró, mentálhigiénikus, gyásztanácsadó
Összefoglalás · A perinatális gyász témakörét boncolgató interjúkötetből öt történetet mutatunk be. Az első interjú (A mi fiunk, Robi) egy drámai művi abortusz eseményét mondja el, valamint azt az utat mutatja meg, amelyet a magzatát elvetetni kényszerülő asszony jár be az öntudatlan sodródástól, a kétségbeesett szabadulni vágyástól az eszmélésig, tudatosulásig. A második történet (Asszonyok álmában síró babák) egy különösen sokat szenvedett asszonynak az útját meséli el, aki utána akart járni annak, hogy sorstársai - generációkat átívelően - hogyan küzdöttek meg a vetélések, halvaszülések tragédiáival. A temetés gitárral és tánccal című interjú érdekessége, hogy felmutat egy olyan kreatív megoldást a kórházban hagyott magzattól való méltó elbúcsúzásra, mely pótolhatja az elmulasztott temetést és búcsúszertartást. A negyedik történet (Záporozó kérdések tüzében) egy pár hetes kisfiát elveszített édesanya szívós gyászfeldolgozó munkáját kíséri végig. Az utolsó interjú (Fiammal közös életművünk) pedig egy olyan asszony vallomása, akinek sorsát, életútját sorsdöntő módon meghatározta, hogy születendő gyermekeit sorra elveszítette, és egyetlen fia pedig halmozottan sérülten jött a világra. Ez a rendkívül erős asszony azt bizonyítja be, hogy lehetséges a sorscsapások súlya alatt állva maradni, és a fájdalmas tapasztalatot nagyszabású alkotássá nemesíteni.
egyetemi docens, irodalomtörténész, költő
1093 Budapest, Mátyás u. 20. I. 4.
Károli Gáspár Református Egyetem (Budapest),
Selye János Egyetem (Révkomárom)
Összefoglalás ·
E dolgozatom első változata az MTA Irodalomtudományi Intézetében hangzott el, majd Fél-szentek és fél-poéták című, magyar és angolszász puritán irodalmi műveket tárgyaló tanulmánykötetem egyik darabja volt. Ezt az első változatot egészítettem ki a közelmúltban egy női gyermekgyászdallal
, Alice Thornton drámai erejű írásával. Eredeti szándékom csupán az volt, hogy alapos elemzést adjak Vári K. Mihály debreceni praeceptor korábban fel nem dolgozott siratóverséről, amelyet 1679-ben írt, tanítványáról, a 9 esztendőt megélt Köleséri Mihályról, egy jeles debreceni ároni család sarjáról. 2000 tavaszán, a Holland Tudományos Akadémia ösztöndíjának jóvoltából azután módom nyílt arra, hogy számos angol és új-angliai puritán napló, magánlevél, továbbá számos orvostörténeti, családtörténeti és szociológiai mű tanulmányozásával, s legalább vázlatos elemzésével nemzetközi kontextusba helyezzem mondandómat. Ennek az áttekintésnek igen fontos része és igazi nyitánya Martin Luther gyászverse, Magdalene nevű leánykájáról, továbbá a jeles lengyel poéta, Jan Kochanowski siratója, kis Orsolyája halála alkalmából. Ezek a puritán írásoknál korábbi dokumentumok ugyanis archetipikus jellegűek, felbukkan bennük mindaz, ami később oly gyakran megismétlődik majd: a meghalt gyermek erényeinek, türelmének és fejlett intellektusának hangsúlyozása. Írásom mindkét változatában központi helyre került a jellegzetesen puritán gyászmunka, s annak sajátos irodalmi műfaja, az ars bene moriendi, mint nemes és megemlékezésre méltó, bizonyos vonásaiban ma is követendő és követhető válasz a még hívő lélekkel is nagyon nehezen elfogadhatóra, a gyermekhalálra. Ezekben a válaszokban, ezekben a halál-leírásokban és búcsúzásokban lényegesen több vigaszt és reményt véltem felfedezni, mint a szép rückerti ámításban: Csak egy kis sétára tértek...